Nézőpont: Így tántorgunk mi, itt és most...

Ezért néz úgy ki lassan Nyugat-Európa, mint egy menekült tábor: mindenki ott van, aki nem elég bátor... (Európa Kiadó). Nyéki Zsolt jegyzete.

Szinte csak és kizárólag a pénzért dolgozunk – négyből legalábbis három honfitársunk kapásból munkahelyet váltana, ha több fizetést kapna. Ez derül ki egy felmérésből (Randstad Workmonitor) a mindennapjainkat, egész életünket meghatározó elfoglaltságunkról, uram bocsá’: a hivatásunkról. Bár minden felmérés és statisztika torzít valamilyen mértékben (és a Churchillnek tulajdonított idézet szerint is „Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok”), egy ilyen görbe tükörbe pillantva a gondolatok hamar elszaladnak.

Tegyük fel, hogy igaz az állítás – könnyen hihető, hiszen a pénz ugyan nem boldogít, de hát abból élünk, és a történelem viharaitól annyiszor megtépázott hazánkban sokszor hozta mozgásba a tömegeket a jobb megélhetés iránti vágy. Volt időszak, amikor „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk” – a földet, munkát ígérő, reményteli álmoktól körbeszőtt Újvilágba, bő évszázaddal ezelőtt, de sokan ébredtek keserűen az „American dream” bűvöletéből. Kétszázezer sem dalolva ment ’56 után, hiszen őket a padlássöprő szegénység mellett az „Európára folyó vörös amőba” is kergette (ahogy azt 1942-ben megjósolta William Christian Bullitt, az USA moszkvai nagykövete). Ugyancsak a jobb egzisztencia reménye gerjesztette legújabb kori történelmünk nagy kivándorlási hullámát, hogy százezrével vesse partra Európa nyugati felén a nyelveket beszélő, képzett, tehetséges és szorgalmas szakembereinket. A politikai motiváció (felelősség...) itt is felbukkan, de miközben az ellenlábasok pillanatnyi helyzetük és érdekük mentén vádolnak és ítélkeznek, a csöndes, józan többség látja, tudja: az életszínvonal emelésében sincsenek csodák; s hogy felelős politikus nem ígérhet mást, csak verítékes kemény munkát – legalább olyat, amilyennel a háborúk után kellett felépíteni újra és újra ezt az országot.

Generációs kötelesség lenne ez, de vannak, akik nem tudnak, s vannak, akik nem is akarnak ebből részt vállalni – ezért néz úgy ki lassan Nyugat-Európa, mint egy menekült tábor: mindenki ott van, aki nem elég bátor... (Európa Kiadó) No de felmérés… Vajon ki tudná azt kimutatni, hogy mire lennénk képesek megfizetett elkötelezettséggel?

Nyéki Zsolt