Májusban még kilátástalannak, reménytelennek látta helyzetét a három gyermekével Újfehértón élő Kukucska Zoltánné. A pár hónappal korábban életveszélyessé vált házukat úgy hagyta el családjával, hogy álmában sem gondolta volna, hogy egyszer még visszatér oda. Helyzetét nehezítette, hogy a tönkrement házra jóval korábban felvett kölcsönt is törlesztenie kellett. Most decembert írunk, s jóval derűsebben látja a világot az édesanya: éppen  a mai napon költözhet be a felújított házba, olvasóink jóvoltából sok szép ajándékkal lett gazdagabb a család. (A remény, az optimizmus, a derű a Segítünk! akciónk másik két családjáról, a tiszadobi Galyas és a nyíregyházi Rácz családról is elmondható ezekben a napokban).

Mindebben természetesen oroszlánrészük van olvasóinknak, akik önzetlenül felvállalták, hogy megsegítik valamilyen formában a számukra ismeretlenek családokat, igyekeznek könnyebbé tenni az életüket, megszépíteni a karácsonyukat. Megható volt olvasni az ajándékok mellé csatolt idős, reszkető kézzel írott leveleket. Némelyik borítékban pénz is lapult, s aláírásként csupán annyi szerepelt: egy hűséges olvasó. Emberségből jelesre vizsgáztak valamennyien, önzetlenül tették, amit a szívük, a lelkiismeretük diktált, hiszen jó érzés segíteni valakin, látni az örömtől csillogó tekinteteket.

Lélekben gazdagabbak és boldogabbak azok az emberek, akik a lehetőségeikhez képest tesznek azért, hogy embertársaiknak is jobb legyen. Még köszönetet sem várnak, hiszen nem a hálálkodó szavakért segítenek, hanem mert azt vallják: jó dolog kapni, de a még jobb érzés adni!

- M. Magyar László -