Szerelmem Erdély

2011. december 7-én este több mint 200-an gyűltünk össze a Zsindelyes-Ház Dísztermébe, hogy meghallgassunk Rékasi Károly színművész Wass Albert estjét – a Városi Könyvtár szervezésében.
Kétféle indíttatásból is érdeklődtünk e műsor iránt: egyrészt a cím – Szerelmem Erdély – sokunk szívében érzékeny húrokat pengetett meg, másrészt az évtizedekig betiltott író neve is felkeltette kíváncsiságunkat, mert sokmindent megtudtunk az íróról, sőt a kivetített erdélyi képek is szívmelengetőek voltak.
Én most szeretném egy kicsit tankönyveink hiányosságát pótolni, hogy megtudjuk, ki is volt valójában ez az író, és miért kellett hazájától távol leélnie az életét.
• Wass Albert 1908-ban született Erdélyben, Kolozsvártól nem messze, Válaszúton – akkor még Magyarországon.
• Apja: gróf Wass Endre, anyja Bánffy Ilona. Ősei között Bánffyak, Telekiek, Wesselényiek és Bethlenek is találhatók.
• Iskoláit Kolozsváron a Farkas utcai Református Kollégiumban kezdte, aztán a magyaróvári és a debreceni gazdasági akadémián tanult, majd Németország, végül Franciaországban a párizsi Sorbonne egyetem következett.
• Ezután visszatért a családi birtokra gazdálkodni. Ekkor kezdett verseket írni, melyekre felfigyeltek az erdélyi irodalmárok, akik meghívták irodalmi és művészeti találkozókra. Itt alakult ki benne Erdély és az erdélyi szellemiség imádata.
• 1934-ben jelent meg Farkasverem című regénye, ekkor már az egész ország megismerte. Megkapta a legnagyobb hazai irodalmi kitüntetést – a Baumgarten-díjat, később a Magyar Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába.
• A II. világháborúban, magyar csapatban harcolt az oroszok és románok ellen, szülőföldjét védve hátrált ki az országból. 1945 tavaszán feleségével és négy gyermekével Németországban telepedett le, ahol fakitermelésnél dolgozott. Itt írta meg legkedvesebb regényét, A Funtineli boszorkány-t, majd az Adjátok vissza a hegyeimet!, mellyel – és még sok más írásával – a trianoni döntés által megcsonkított Magyarország és Erdély sorsára hívta fel a világ közvéleményének figyelmét. Ettől kezdve életét tette rá a történelmi igazság ismertetésére. Ezért és katonai ténykedéséért a román hatóságok halálos ítéletet hirdettek ki fölötte.
• 1951-ben négy gyermekével kihajózott Amerikába, ahol kezdetben egy ohiói farmon béresként dolgozott, majd amikor felfigyeltek rá, előbb egy katonai akadémián algebrát tanított, aztán a Floridai Állami Egyetem hívta meg német és francia nyelvet, valamint európai irodalmat és történelmet tanítani.
• Sohasem látta újra szülőföldjét! A kimondott halálos itéletett sohasem vonták vissza! Életét meghatározó értékei: a szülőföld, Erdély imádata, az emberek, a magyar nyelv szeretete, az otthoni élet műveiben éltek tovább. Saját vagyonával és az „amerikás magyarok” támogatásával saját kiadóvállalatot alapított. A kiadott könyvekkel és folyóiratokkal fáradhatatlanul Erdély problémájára szerette volna felhívni a figyelmet. Ezen közben sem Magyarországon sem Erdélyben még a nevét sem volt szabad kiejteni.
• Kilencvenedik születésnapján a Kolozsvári Református Kollégium tanítását emlegette: „nem hősi halált kell halni, hanem hősi életet kell élni”. Wass Albert eszerint cselekedett! 1995-ben ezt írta barátjának: „…ha befejeztem ezt az életet, szelek szárnyán, csillag-ösvényen hazatérek újra…”
• Így lett! 1998 februárjában vadászpuska oltotta ki életét. Öngyilkosság? Merénylet? Máig nem lehet tudni. Hamvait titokban hazavitték: egy részét a marosrécsi Kemény vár parkjában helyezték örök nyugalomra, másik részét szélnek eresztették a Kelemen-havasok magas csúcsán, ahogy kívánta.
Adjátok vissza a hegyeimet! – kiáltotta, mivel ezt nem kaphatta meg, őt adták vissza a hegyeknek.
Már több mint egy évtizede, hogy lehet a verseit szavalni, lehet a könyveit itthon is kapni. Magyarországon több mint ötven helyen emlék- kő,- tábla,- oszlop,- szoba, valamint dombormű és mellszobor őrzi emlékezetét. Erdélyben még csak hat helyen – többnyire templomok körül -, de sokszor furfangosan (Székelyudvarhelyen a szobra alatt nem a neve, hanem „Vándorló székely” felirat van) emlékeznek meg róla.
A műsorban az írót megtestesítő színész kellemes orgánumával idézett műveiből, olvasott fel a közönség számára eddig ismeretlen leveleiből. Életének sok momentumára fény derült, többek között arra is, hogy életének legnagyobb szerelme mindig Erdély maradt.
Szép és értékes összeállítás volt, hangulatos zenei aláfestéssel.
A színpadkép – a dolgozó szoba – az akkor és most áthidalhatóságát testesítette meg.
És végül a kivetített erdélyi felvételek! Az érzelmi azonosulás, az átélés nagy segítői. Aki már járt a Kelemen-havasokban, vagy átautózott a Hargitán, csak sóhajtozott láttukra. Aki még nem, az elkerekedett szemmel nézte ezeket a csodás képeket.
Olvastam – látni nem láttam -, hogy 2007-ben Koltay Gábor filmet forgatott Wass Albert életéről, Rékasi Károly főszereplésével, Adjátok vissza a hegyeimet! címmel. Tartom valószínűnek, ebből a filmből származtak a kivetitések.
Köszönjük a könyvtár két dolgozójának (Balogh-Bolega Máriának és Gál Ferencnének) ezt a szép és értékes estét!

Sipos Lászlóné

A rendezvény az Újfehértói Tudástár- a válaszok és lehetőségek tárháza elnevezésű TÁMOP 3.2.4/08/1-2009-0051 kódszámú projekt keretében valósult meg.
(további képek: www.konyvtarujfeherto.hu)