Újra hitelhálóban
A rendszerváltás hajnalán a rektor ugyanis nyugodtan kiegészíthette volna a köszöntőjét ezzel: „Nos, fiatalember, gratulálok, sok sikert, jó munkát, de lenne itt egy rendezetlen adósság, lesz majd olyan kedves maga is fizetni. Ne izguljon, jut a gyerekének, de valószínűleg még az unokájának is.”
A hidegháború békés vége azt is jelezte, hogy a gazdasági versenyt a keleti blokk elbukta, országai egyesével és együtt fulladtak bele az államadósságba. Hazánk sem volt kivétel, ám az eltelt bő húsz évben hiába váltott irányt annyiszor a politika, hiába adták egymásnak a kilincset a gazdasági koncepciók, az adósság nem apadt el mára, sőt! Pedig a dezertálók és bliccelők mellett tényleg sokan vannak, akik jövedelmükből becsülettel, nem ritkán erőn felül adózva járulnak hozzá az államadósság törlesztéséhez.
Nem egyszerű mutatvány…
Az elmúlt húsz évben tehát nem sikerült élni az önrendelkezés kivívott jogával, nem tudtuk stabilizálni a gazdasági alapokat, ezért most újra hitelhálóba kell kapaszkodnunk. Nem egyszerű mutatvány… A felelősség kérdése egy (bár fontos!) dolog, e pillanatban a tét a talpon maradás, most ehhez kell ügyes diplomácia, olyan igazi EU-konform. Az új közösség, amelyhez önként csatlakoztunk, maga is gondokkal küzd, s mivel több tagállama is megrengette alapjait, sokkal szigorúbban figyel minden apróságra, valós és verbális üzenetre, az IMF-el együtt.
Ha újabb hitel húzza vissza az országot a szakadék széléről, akkor legyen meg mielőbb, de azonnal nézzük meg azt is, hogyan tudjuk legközelebb elkerülni, és persze majd ezt visszafizetni. Gyors megoldást jelentő gáz- vagy olajmezők hiányában meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy kínkeserves és hosszú idő lesz. Ehhez kell végre felnőnie politikának és állampolgárnak egyaránt.
- Nyéki Zsolt -
