Vágya látni a pocsolyában megcsillanó napfényt

Vágya látni a pocsolyában megcsillanó napfényt
Nyíregyháza – A Nyíregyházi Állatpark vendégszeretetét élvezhette a Honton élő Karvai Sándor.

Pitiáner apróságokon húzzák fel magukat az egészségtől kicsattanó emberek. Szóra sem érdemes konfliktusokkal szembesülünk nap mint nap. Bolhából csinálunk elefántot. Az állatparkban a nem mindennapi tevegelés láttán meggyőződhetünk arról, hogy az az igazi fájdalom, ha valaki születése óta nem lát. Ám Karvai Sándor korántsem megtört, búskomor emberhez sodort a jósors, hanem egy életvidám, huncut, becsülendő vak férfival, akit fűt a felfedezés vágya, a beteljesülés öröme. Nem szőrözött: eltökélte, hogy márpedig a gyengénlátó feleségével megül egy kétpupút, s lám, addig szervezte, amíg bekövetkezett. Csak pár percig tartott az egész, de boldog arccal távozott. Előtte pedig dőlt belőle a szó, mint a vérbeli rádiósból. Elvégre a Balassagyarmaton és vonzáskörzetében, valamint online rádióként a világhálón is élvezhető Megafon FM műsorvezetője. A rádió négy éve indult el a 95,7 MHz-en, aztán megfelelő szerződés híján elnémult. A második újraindulás tavaly novemberben volt, azóta vezeti reggelente a Start menüt. Az a szlogen, hogy „Nagyot szól!”.

vak-teves-dsc_3323

– Imádok ott dolgozni. Nem csak azért, mert tényleg nagyot szólunk – mutatott a piros ingpólóján feszítő logóra Karvai Sándor. Nem lógó orral beszélt, hanem felemelt fejjel, derűt sugározva. – A feleségem a bal szemével negyven százalékosan lát, én születésem óta vak vagyok. Ez a sorsom, ezzel kell együtt élnem. Persze, hogy nem tudom elfogadni, de ugyan mit tehetnék? Az a legnagyobb kincs, hogy élhetünk, minden napot új csodának fogok fel.

Tavaly az Erzsébet-programban járt Nyíregyházán Karvai Sándorné Anita szeptember első hetében. Akkor tudta meg, hogy lehet tevegelni az állatparkban – augusztus végéig. Megfogadta, hogy 2017-ben párjával ellátogatnak Szabolcsba, és beülnek a két púp közé.

– Nagyon hálásak vagyunk Révészné Petró Zsuzsannának, hogy kedvesen fogadott bennünket, és a jóságának köszönhetően tevére ülhettünk. Nekünk ez örök élmény – mondta Sándor, akit Takács Zoltán segített fel Ájrág nyergébe. A teve neve a mongol tavat idézi. Ahogy kényelmesen elhelyezkedett a púpot simogatva, elragadtatta magát: – Tök jó érzés. Ez frankó. Remek innen a kilátás. Ugye, milyen vakmerő vagyok? – csalt mosolyt a környéken állók arcára. Miközben tevegelt, mögötte Vida György segítette fel Kizilre párját, Anitát. Neki is nagyon tetszett, hogy egyensúlyozhat a sivatag hajóján.

vak-teves-dsc_3330

– Sosem láttam tevét. Pontosabban tevét sem. Mégis érzem, hogy milyen a tevetapi. Bár nekem semmit nem mond, megkérdeztem, hogy milyen a színük. Bézs. Jól hangzik. Mindenesetre Kizil szőre sokkal selymesebb, finomabb, mint Ájrágé – vont gyorsmérleget Sándor, majd kényelmesen helyet foglalt az elektromos golfautó hátsó ülésén. – Bárcsak vezethetném. Látnom kell, milyen a sofőrnek! – sóhajtott nagyot mosolyogva. Egyébként öt éve a Hungaroringen vezethettem buszt úgy, hogy senki nem ült benne rajtam kívül. Tettem egy kört, miközben a mögött lévő járműből head-setről navigáltak. Jetskiztem és motoroztam is már vak létemre, ezek óriási élmények. Nem kell megijedni, természetesen nem forgalomban és óriási sebességgel, de kipróbáltam mindegyiket. Hogy mi a vonzó ebben? Az, hogy a tiltott gyümölcs édes. Esküszöm, a teve hátán jobban féltem, mint a motoron.

Révészné Petró Zsuzsanna, a Nyíregyházi Állatpark osztályvezetője nyomta a golfautó pedálját. Menet közben elmagyarázta, hogy fék, gáz, index és duda is tartozéka a szinte hangtalan járgánynak. Amikor letesztelt a dudát, Sándor megszólalt:

– Nahát! A Matizomnak is ugyanilyen hangja volt – és bár poénkodásnak tűnt, nagyon is komolyan gondolta. Mint ahogy hirtelen váltás után a vallomását:
– El sem tudom képzelni, hogy milyen az, ha valaki lát. Teljesen másként éli meg az egészet, aki elveszíti a látását. Én így születtem. Emiatt a közlekedésnél bátrabb vagyok. Nincsenek nagy igényeim. Például vágyam látni a pocsolyában megcsillanó napfényt.

Az állatparki portya közben szimatolhatta a pávián jellegzetes bukéját, hallhatta a törpepapagájok dalát. Látás híján hogy különbözteti meg az embereket? – kérdeztük tőle.

– Először illatmintát veszek. Utána a hang fog meg. Aztán pedig jöhet a tapintás – ölelte át feleségét, aztán elárulta, hogy tizennégy éve dolgoztak korábban ugyanazon a munkahelyen, és jóformán csak elmentek egymás mellett. Ellenben 2015. szeptember 15-én a kávéautomatánál találkoztak, de sietnie kellett, és beszélgetés helyett inkább elkérte a telefonszámát. Azóta felgyorsultak az események, és immár a közös jövőjüket tervezik. Nem érzik kilátástalannak a helyzetüket. Sándor életvidámsága minden akadályt legyőz, Anita pedig biztos támaszt nyújt neki. Igazán megérdemelné, hogy valaha megpillanthassa a pocsolyában megcsillanó napsugarat.

KM-LTL



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdetés