Valamit elrontottunk

Valamit elrontottunk
© Illusztráció: getty images
A teraszról bámulom a kertet. A madaraknak kitett itatóban fürdőző feketerigókat, a fenyőfán ficsergő cinkéket, a fal repedéséből előbúvó dongót. Holnap locsolok, határozom el könnyedén, midőn bevillan a fűszerboltos reggeli sóhajtása: „Borzasztó ez a szárazság! Akár egy falat kenyér, úgy kellene már az eső a vetésünkre!” Galambos Béla jegyzete.

Tényleg régen esett. Bezzeg Amerikában árvizek pusztítanak! Valami elromlott. Valamit elrontottunk?!
A világ élelmiszer-termelésére rendkívül kedvezőtlen időjárási jelenségek már évek óta tartanak. A klímánk negatív változását szimbolizáló El Nino számlájára írható aszályokkal, másutt áradásokkal kellett szembenézniük az érintett régiókban élőknek. A pusztító erdőtüzek és a trópusi viharok ugyancsak kapcsolatba hozhatók „a kisdeddel”. Amerre jár, nő az éhezés, a különböző állati és növényi betegségek gyakorisága. A „fejlett” világ erre fokozott vegyszerhasználattal igyekszik visszaverni e végső soron a maga számlájára írható támadást. Értelmesebb válaszok kellenek! – pillantok a feleségemre, aki épp egy eltévedt méhecskét tessékel ki a lakásból. Ölemben Márai Füveskönyve magától nyílik: „Az ember – mérhetetlen gőgjében és hiúságában – hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenük…. De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül…”

Galambos Béla








hirdetés