Vályogtemplom a szeretőnek Egyiptomban

Korunk, (értsd: a legutóbbi néhány száz év) királydrámái, komédiái témaválasztásban, fordulatokban és meglepetésekben már-már szegényesnek mondhatók ahhoz képest, ami az egyiptomi uralkodók házatáján elő-előfordult. Felső-Egyiptomhoz közeledve Thébában, vagy ahogy ma ismerjük Luxorban, a páratlanul szép építészeti emlékek között lélegzetelállító történetekkel is megismerkedhetünk.

A Nilus bal partján Hastepszut fáraó templomától pillanthatunk át a másik oldalra, ahol a karnaki szentély épületegyüttese szegélyezi a horizontot. A templom romjaiban is gyönyörű. Ilyesztő rágondolni, hogy itt lőttek szitává vagy negyven turistát alig fél évtizede. Node vigyáznak ránk, így van lehetőség a múltba mélyedni. Ez a Hatsepszut az egyetlen fáraó volt, aki nem ment volna át egy mai szexvizsgán. Nőnek született, de hozzáférfiasodott a feladathoz. A trónörökös még gyermek volt, amikor sorra került volna, Hatsepszut pedig szakállt ragasztott és évtizedekig nagyszerűen ellátta az állam vezetését. A szakállon kívül még számtalan lelemény volt szükséges a látszat fenntartásához, de ebben is sikeres volt a fáraó(nő). Természetesen szeretőt is tartott, kinek segítségével emelte a Királyok Völgye mögött emelkedő, nagyságához méltó templomot. A társadalmi rendek és rangok akkori szövevényes hierarchiájában az említett férfinak is jutott egy kisebb templom, nem is olyan messze Hatsepszutétól. Igaz, csak vályogból, de ahol ezerévente csak egyszer kétszer szemerkél egy kis eső, ott még ebből is majdnem minden megmarad.

Miközben átkelünk a Níluson, megcsodáljuk a legendás felukkákat, az arabok vitorlás bárkáit, amint a hatalmas luxus-lakóhajók között manővereznek: város a vízen. Előttünk magasodik a karnaki templom. Kolosszális kőoszlopok, égbenyúló obeliszkek. Miért is furcsálltam Barcelonában a Gaudi Sagrada Familia templomának építési ütemét? Eltelt egy évszázad, és még senki sem tudja mikor lesz kész. Karnakban eltelt ezer év, és senki sem emlegetett határidőket. A méretek, mint másutt Egyiptomban, itt is lenyűgözőek.

A történetek pedig ismét csak nagyon emberiek. Sztálint ugye kivették a Kreml falából, a következő „uralkodók”. Az akkori fáraók levésették az előd arcát, ledöntötték, vagy körbefalazták a szobrát, obeliszkjét. Így aztán nem csak sirrablók, vagy későbbi korok barbárai romboltak, csúfítottak, már ők maguk is elkezdték. Ja, és azt is lehet tudni, hol hagyták félbe a templomépítést. Az egyik mellvéd mögött hasonló magasságú vályogfal áll, azt használták állványnak.

Megmaradt ez ezredévek múltán is, csakúgy, mint mellette a vörös gránit.