Varázslat a fellegvárban

Varázslat a fellegvárban
Négy éve, 2012 májusában írtam „Omladozó fellegvár” címmel jegyzetet az akkoriban még Bujtosi Szabadidő Csarnok névre hallgató nyíregyházi sportcsarnokról. Úgy érzem „fairnek” a dolgot, hogy most, a létesítmény külső-belső vérátömlesztése után is a tollam hegyére tűzöm a Buszacsát, akarom mondani a Continental Arénát, ugyanis a múlt pénteki ünnepélyes átadó óta már ez a hivatalos elnevezés dukál. Tarnavölgyi Gergely írása.


Az 1988-ban átadott csarnok „régi énje” két éve, 2014. május 29-én köszönt el a sportbarátoktól: a magyar és a román férfi kézilabda-­válogatottak barátságos meccsével zárult le egy hosszú szakasz – telt ház előtt, jegyzem meg. A létesítmény a napokban, 2016. június 3-án ébredt fel Csipkerózsika-álmából: a két éven át szunnyadó szentélyt a röplabda ütemes pattogása ébresztette fel szendergéséből. A három­napos nemzetközi torna pénteki mérkőzésein jelen voltam, és lehetőségeimhez mérten igyekeztem alaposan szemügyre venni a Continental Arénát (nem könnyű, de igyekszem megszokni az új elnevezést…). Nagy tisztelettel jelentem, nekem tetszett a külső és a belső rekonstrukciót is figyelembe véve 2,1 milliárd összköltségű „ráncfelvarrás” végeredménye.

A felújítás margójára egy apróságot azért feljegyeznék: remélem, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ez az újjávarázsolt fellegvár, a 120 ezres megyeszékhelyen élő sportbarátokkal egyetemben, megérdemel egynél több első osztályú csapatsportágat. Mert a varázslat az én szememben akkor lenne igazán teljes…

Tarnavölgyi Gergely








hirdetés