Valamelyest több mint háromszázezren éltek 2010-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye városaiban. Mindez azért érdekes adat, mert egy évtizeddel korábban tizenkétezerrel többen töltötték napjaikat ugyanott. Mi lehet ennek az oka? Többen haltak meg, mint amennyien születtek? Nem vonzó a szülőföld? El kell költözni a munkahelyekért? Összetett az indoklás, mint ahogy azt három városvezető véleménye is tükrözi.

– A tíz év során korántsem elhanyagolható lépés történt: Szorgalmatos levált, önálló település lett, ez a tény jelentősen hozzájárult Tiszavasvári lélekszámának csökkenéséhez – kezdte kommentálását Fülöp Erik polgármester. – Természetes folyamat az elvándorlás, de ez nem specialitás, ugyanez jellemzi a környező településeket és a megyét is. Elsősorban állami feladatnak tartom a munkahelyek teremtését, de természetesen a város vezetése is minden tőle telhetőt megtesz. Márciusra épül fel egy 150 főt foglalkoztató gépészeti üzem, az elmúlt két ciklusban nem volt ilyen méretű beruházás. Ezt mindenképpen sikerként könyvelhetjük el.

Ami Tiszavasvári esetében mínusz kétezer, az Vásárosnamény szintjén mintegy hatszáz fő. Persze, a beregi város feleakkora területen helyezkedik el.

“Közrejátszik a létszám apadásában az elvándorlás is”

– Több oka van a lélekszám csökkenésének – sóhajtott egyet Filep Sándor polgármester. – Kétségkívül kevesebben születtek az előző évtizedben, mint amennyien elhunytak. Közrejátszik a létszám apadásában az elvándorlás is. Akik más megyében tanulnak, és megtalálják a számításukat, nehezen jönnek vissza. Csakis a munkahelyek teremtésével lehet megtartani a fiatalokat. Két fontos pillére van ennek a jövőre nézve: az épülő autópálya és a Tisza-híd. A jelentős állami beruházások erősítik az ukrán és a román kapcsolatokat, és sok gyár létesítését segíthetik elő, ami megfordíthatja az elvándorlási folyamatot.

A mellékelt grafikából kiderül, hogy lényegesen kevesebb azon települések száma, amelyeknél némileg nőtt a lakosok száma. Ráadásul 2000-ben Nyírmada még csak nagyközség volt, az előző évtized végén emelkedett városi rangra.

“Munkahely, munkahely…”

– Munkahely, munkahely… – ismételte Kálmén Béla polgármester. – Olyan pályázatokat nyertünk, amelyek nem csak képzési modulok, hanem valós foglalkoztatást és akár végleges munkahely-teremtést is jelentenek. Erre példa az általunk létesített brikettáló üzem. Említhetem a kistérségi szintű, normatívával dotált fogyatékos nappali gondozást is, ami épületfelújítással jár együtt. Befejeződött egy faipari gépkezelői kurzus, az ott végzettek helyi vállalkozóknál helyezkedhetnek el. Nekünk a lakható tér kialakítása is a feladatunk. Ide tartozik a városközpont, a felújított iskola, a bővítendő óvoda, a járdák, az utak… Ennyit tehet az önkormányzat, és lám, tartós maradhat a közel ötezres lélekszám.

- Ladányi Tóth Lajos -