Túlórára időnként szükség volt, ezután is szükség lesz

Túlórára időnként szükség volt, ezután is szükség lesz
© Illusztráció: getty images
Vásárosnamény – Amit időnként látunk, ahhoz jó érzésű ember – pártállástól függetlenül – nem adja a nevét és a voksát.

Kivitelezőként egyetlen projekt megvalósításánál se firtattuk a beruházó politikai hovatartozását, pártállástól függetlenül dolgoztunk, „a létünk a gazdaság” elvét követve. Egyedül így lehet a lakosság széles körének emberhez méltó jövedelmet, életet biztosítani. Véleményem szerint ezzel megy most szembe a jelenlegi ellenzék, egy saját maga által kreált árnyékra vetődve.

Én a tapasztalataimat a gazdaság sűrűjében élve, dolgozva szerzem, mélységében benne voltunk a rendszerváltás előtt a mostanában sokat emlegetett egyik nemzeti büszkeségünk, az évi 12500 darab Ikarusz gyártásában. Részt vettünk a most újraélesztett hadiiparban, és sorozatban építettük a feldolgozóüzemeket. Termelési feladataink határidős teljesítéséhez időnként bizony szükség volt túlórázásra. Akkor is, ahogy most is, csak a dolgozó beleegyezésével rendeltünk el túlórát, és a tárgyhónapban kifizettük a túlóradíjat az alapbérrel együtt.

A túlóra csak lehetőség

Jöttek a dolgozók szívesen, mert egyrészt többet kerestek, másrészt lojálisak voltak a céghez, hisz abból éltek évről évre egyre jobban. Volt, hogy egy-egy szombatra szervezett napra is bejött a munkavállalók több mint 80 százaléka! A helyzet most is ugyanez: ha valaki többet akar keresni, nem kell más jövedelemforrás után néznie, meg tudja keresni a többletet a munkahelyén is.

Az ellenzéknek is látnia kell: soha nem látott ütemben szárnyal a gazdaság, épülnek lakások, iskolák, óvodák, kórházak, közutak stb., az építőipar, benne a szerkezetgyártás meg fogja haladni a soha nem látott 20 százalékos növekményt! Az ellenzéknek az élet minden területén jobbnál jobb programokkal kellene előrukkolni, az ugyanis nem program, hogy szét akarják verni a felújított Kossuth teret, égjen az ország karácsonyfája, égjen a rendőr… Ehhez jó érzésű ember – pártállástól függetlenül – nem adja a nevét és a voksát.

Nyilvánvalóan nem ez a járható út, és ezt 4-5 közvélemény-kutató cég mérései is bizonyítják. Jól látható, hogy magasan vezet a kormánypárt, azután hosszú szünet, és a grafikon alján leledzenek az ellenzéki erők, van, aki a parlamenti küszöb határán, van, aki a megszűnés határán.

Az is látható, hogy nem tudja a bal szélen pusztán az Orbán-gyűlöletre alapozva összetartani maroknyi csapatát az „öszödi igazmondó”, beindult az erodálódás. A jobb szél is szétesett: őket se tudta összetartani se az antiszemitizmus, se a cigánygyűlölet, de a mostani baloldali elhajlás sem.

Szükség van rájuk, de…

Félreértés ne essék, a demokrácia alapszabálya szerint többpártrendszerre van szükség. Hatalmas összegekbe kerül nekünk, adófizetőknek a pártok fenntartása, ezért alapvető elvárás, hogy a lakosság jólétéért dolgozzanak, ne a saját kis belső csatározásaikkal foglalkozzanak, akkor számíthatnak a szavazók megnyerésére.

– Toldy Kálmán, Vásárosnamény –



Vásárosnamény.
SZON.HU






hirdetés