“Visszatérsz szabolcsi szülőfaludba, és látod, még azt a néhány szál virágot is ellopták édesanyád sírjáról”

“Visszatérsz szabolcsi szülőfaludba, és látod, még azt a néhány szál virágot is ellopták édesanyád sírjáról”
© Illusztráció: getty images
Tarpa – Tarpa szülötte vagyok, a szívem mindig megdobban, ha a település nevét hallom-olvasom bárhol. 1973-ban mentem el a szülőfalumból – írja olvasónk.

Még éltek a szüleim, havonta hazajártam, ma már csak évente 4-5 alkalommal, a temetőbe, sírjukat gondozni. A mai napig, ha átmegyek a Tisza hídján, kicsordulnak a könnyeim, a szívemben fájdalmat érzek. A legfájóbb, amikor megérkezek a temetőbe, és azt látom, hogy a szeretteim sírjáról eltűntek a virágok, üresek a vázák. Sajnos nem tudom ezeket minden héten pótolni. Jó volna tudni, mit érez egy olyan ember, aki virágot lop a halottak birodalmából. Vajon átviszi a saját szerettei hantjára? Vagy haza? Egykor vigyáztak a tarpaiak egymásra, figyelt a szomszéd a szomszédra… Leírhatatlanul megrázó érzés, hogy bárhol élj a világban, igazából nincs hová hazamenned, amikor pedig visszatérsz a szülőfaludba, azt tapasztalod, hogy még azt a néhány szál virágot is ellopták az édesanyád sírjáról…

– Egy volt tarpai lakos –



Vásárosnamény.
SZON.HU






hirdetés