Vendégsorok: Azok az évek

Illusztráció
Illusztráció
Szinte nevet a hölgy hangja, amikor felemelem a csörgő telefont és ő bemutatkozik. Rákérdez az én nevemre is, hogy biztos legyen a dolgában, aztán nem vesztegeti az időt, a lényegre tér. E szerint egy kiváló lehetőséget ajánlana a figyelmembe, amin csak nyerni lehet. Angyal Sándor jegyzete

E szerint egy kiváló lehetőséget ajánlana a figyelmembe, amin csak nyerni lehet. Mielőtt pillanatnyi örömömnek jelét adnám, a kedves hang közbevág: – Hány éves is tetszik lenni? – Nem titok ez, mért ne árulnám el, ezért pontosam közlöm megélt életem idejét. – Ja, akkor elnézést kérek, mi most a 15 és 65 év közöttiek érdeklődésére vagyunk kíváncsiak – mondja s már véget is vet zenélő hangjának.
Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy kitaláljam, most egy kereskedelmi közvélemény-kutató törte meg nyugdíjas óráim csendjét, igaz este 20 óra után, de hát kicsire nem adunk, ugye. Ebből azonban rögvest kiderül, hogy az én korosztályom már őt sem érdekli, azok csak az ő üzleti útjában állnak, akiknek teljesen felesleges bármiféle üzleti ajánlat, ők már be vannak fejezve.

Közben furdalni kezdi oldalbordámat a kíváncsiság, vajon milyen árut akart rám tukmálni, esetleg milyen „vendéglátós” rendezvényre invitált volna, ahol a szendvics után megtudnám majd, mit, mennyiért, milyen remek áron, szinte ajándékként akarnak nekem eladni. Talán egy kávéfőző gépet akart a figyelmünkbe ajánlani? Momentán lehetett volna valami az üzletből, miután a régi főző éppen tegnap mondta fel a szolgálatot. Ha esetleg egyszer-használatos borotvát kínált volna, kapva kaptam volna rá, hiszen erősödő szakállamat egyre kevésbé nyesi a mostani. Hanem, ha mondjuk televíziót, (ókori már a mostani) húsdarálót, (a jelenlegi csak tör, de az Istennek sem darál) kézi porszívót, (azt könnyebb használni) netán egy új könyvsorozatot kínált volna, azon is eltöprengtem volna, hiszen az olvasás rabja vagyok.
De nem! Amikor fülét megütötte az éveim száma, ő máris úgy látta, reménytelen eset vagyok, kár rám áldoznia egyetlen percét is. Innentől neki bizonyára úgy tűnt, hogy én már nem tartozom a reklámja, a célközönsége sorába. Én már talán a túlvilágról válaszoltam neki, már valójában nem is létezem, esetleg a telefonszámomon a saját reinkarnációmmal diskurált.
Azóta szenved szegény telefonom, amikor hasonló üzleti fogás miatt lecsapom. Az ilyen kedves hívások mindig eszembe juttatják, hogy múlik az idő fölöttem. Ráadásul ebben nem vagyok kivétel.








hirdetés