Sorstársaim újságolták, hogy alakulóban van egy olyan biztosító, amelynek ha a beteg havi rendszerességgel leperkálja a megállapított díjat, annak nincs sorban állás, nincs félévi várakozás kis műtétre, őt soron kívül szólítják, hívják és mosolyognak rá. Ami engemet illet, eszement ötletnek tartom ezt a büdzsébetömő rendszert. Tudtommal nálunk legális munkája után egyszer már mindenki megfizeti az egészségbiztosítást, a sok ezer munkanélküli meg szociális alapon jut az ellátáshoz. Persze van ilyen, meg van olyan ellátás is… Úgy hírlik, hogy a ledolgozott munkaidőtől függően változik majd ez a biztosítási protekció: aki mondjuk harminc évet dolgozott már, az több havidíjat fizethet, hiszen gyakrabban lesz beteg, kopnak az ízületei, ami elérheti a havi 16 ezer forintot. Ergo: ennyivel lesz kisebb a keresete.
Furdalja az oldalamat, vajon melyik kategóriába sorolják be azt a sok-sok nyugdíjast, aki 40–50 évi munka után sem tud minden gyógyszert kiváltani a patikában. Ők mehetnek a menhelyre? Arra is sokan gondolnak, hogy így, a paraszolvencia helyett államilag beszedett pénzből vajon mennyit juttatnak az orvosoknak és segítőiknek, akik majd állják a szúrós tekinteteket e megoldás miatt, s akik méltatlanul keveset keresnek. Hanem támadt egy vízióm! Mi lenne akkor, ha minden állampolgárunk be tudná fizetni azt a bizonyos havi protekciós kvótát? Akkor majd mindenki soronkívüliséget élvez? Gondolom, ehhez még sok év hiányzik, hiszen Európában a protekció tekintetében ma is a hátsók között kullogunk.
- Angyal Sándor -