Vendégsorok: Mozogjál tetűkém
Vendégsorok: Mozogjál tetűkém 
Rám hozza az idegbajt s magam meg őrá dudálok, minek utána a féktelen száguldásból valamennyit lassít a kakastaréjos-hajzselés úrfi s átkiált nekem: mozogjál tetűkém, mert lassan lejár a jogosítványod. Csak úgy, per hecc letegez s mondja a mellettem ülő feleségem, hagyjam a nyomorultat, mert még megáll s nekünk ront. Elhagyjuk a belvárosi kanyart s a papa kocsijával repesztő tizenéves legény ott áll az út szélén, de nem rám vár, hanem mellette félig összetörve egy vadiúj rendszámú kocsi, aminek ő nekiment s mind a két jármű félig romhalmaz…
Felgyorsult világunkban, sajnos, ez nem újság: számtalanszor tapasztaljuk, hogy milyen szomorú vége van a száguldásnak. Ez a rohanás persze nemcsak az utakon észlelhető: türelmetlenek és durvák az emberek a boltban, a rendelőben, a hivatalban s nem válogatják a közönséges kifejezéseket elégtétel gyanánt. Pillanatok alatt emlegetik a felmenőket, a jó édesanyádat, aki ilyen idétlen, hülye gyereket hozott a világra, mint amilyen a nagy átlag. S ez a többség kénytelen tűrni a sértegető kisebbséget, melynek illusztris tagjai a legocsmányabb, legobszcénebb szavakat vágják a fejükhöz. Akad köztük olyan is, akinek ok nélkül eldurran a keze. Kiáltanánk rendőrért, de ők ki tudja merre járnak, mert látni aztán nagyítóval sem kis teljesítmény.
A legtöbb baj, tragédia mégiscsak az utakon történik. Tessék megnézni a lapok első oldalát, vagy a tévé és a rádió vezető híreit: mindenütt a baleset, a gázolás, a közlekedési tragédia uralja a felületet. Itt viszont gyorsan megjelennek a rendőrök, hogy kiderítsék, ki volt hibás, a provokáló, aki ellen majd feljelentést kell tenni. Az embernek az az érzése: azért is van kevés rendőr a tereken, mert nem győzik a helyszínelést a karamboloknál. Pedig többször kellene megállítani a belvárosban repesztő motorosokat, mint helyesen írta nemrég e hasábokon kollegám, mert ilyenkor mindig felriad a kisfia éjfél táján. Aztán hányan hajtanak át a piroson, milyen csillogó autócsodák foglalják el a rokkantaknak fenntartott helyeket…
Azt is felpanaszolják sokan: mindig azok húzzák a rövidebbet, akik alig súrolják a szabálysértés határát, nekik mindjárt zsebbe kell nyúlni. Jó, hogy az új törvény szigorúbban veszi a közlekedési szabályok megsértőit, erre már jóval korábban is szükség lett volna. Most már a végrehajtáson és a méltányosságon van a hangsúly: aki megérdemli, bűnhődjék jobban annál, akinek például a egészségi táskából hiányzik egy csomag sebkötöző pólya.
