Véres vasárnap Záhonyban

Berencsi Sándor (alsó sor, bal szélen) a katonatársai körében
Berencsi Sándor (alsó sor, bal szélen) a katonatársai körében - © Fotó: Magánarchívum
Záhony – „Hátranyúltam a csípőmhöz, s csupa vér volt a kezem és a nadrágom.”

Berencsi Sándor a záhonyi tüzérlaktanya parancsnokának gépkocsivezetőjeként szolgált 1956-ban, s nem csupán szemtanúja, de sebesültje is volt a november 4-én történteknek, amikor a megszálló orosz katonák szétlőtték a Győröcske és Záhony között álló laktanyát.

– November 3-án a kisvárdai vasöntödések fegyvert követeltek a laktanyából, s a parancsnokom, Dudics százados lépett közbe. Lebeszélte őket a tervükről, s mindenki békében hazament. A záhonyi vasútállomás melletti irodából a laktanyakommendáns, Kalapos százados délelőtt 10 órakor felhívta a parancsnokot, mert előző nap fosztogatni kezdték a vagonokat. Szekérszámra vitték a kerékpárt, cukrot, aszúbort, amit csak találtak. – Aznap barátságos futballmérkőzést szerveztek az oroszokkal. Berencsi Sándort küldték ki a legelőre, hogy vegyen egy borjút a csordástól a vacsorához. Egy sofőr ilyenkor is szolgálatban van, s a bulizókat időnként haza kellett szállítani. Hideg volt az éjszaka, ezért Berencsi felvett egy pufajkát, rá egy szerelőkabátot. Amikor egy orosz tiszt meglátta, hogy fázik, még egy usankát is a fejébe nyomott. Később ez mentette meg az életét.

Reggel Kalapos százados ugrasztotta őket, hogy baj van Záhonyban a vasútállomásnál. Azonnal odahajtottak Dudiccsal, s látták, rengetegen ácsorognak ott. Mire az irodához értek, kilépett az épületből két orosz, s a tiszt hátába nyomták a gépfegyvert. Odabenn már mindenkit falhoz állítottak. A százados még kiszólt Berencsinek, hogy meneküljön, tudva, hogy a sapka miatt orosznak nézik. – Tóth Simon főhadnagy azt hitte, részeg vagyok, amikor elmondtam neki, mi történt. Amikor elzavart, mentem panaszkodni a műhelyparancsnoknak. Nem sokkal később nagy dübörgésre lettem figyelmes. Több mint 10 tank tartott a laktanya irányába, s percek múlva L-alakban be is kerítették. Délelőtt 10 óra 10 perckor dördült az első lövés. Elborzadva láttam, hogy rogynak össze a tiszti lakások – mesélte.

Öt ember halt meg az ágyú- és géppisztolytűzben, 21 katona sebesült meg. Berencsi Sándor a focipálya felé próbált menekülni, s a pálya közepéhez érve érte a csípőjénél két lövés. Nem rogyott össze, átbújt egy kerítésrésen, s menekült tovább. A laktanyát körbevevő orosz katonák észrevették, de ismét orosznak nézték, s nem lőtték agyon. A közeli műút melletti árokban egy barátja – látva, hogy erősen vérzik – menekítette tovább Tuzsérig, s bevitte egy házba. Orvoshoz akarták vinni, de nem engedte, haza akart jutni. Szerencsére ráismert egy barátja, s biciklivázon vitte Dombrádig, ott látták el a már ájult katona sebét.

– KM-MJ –


Az autót sem találta meg

– Később tudtam meg, hogy akiket falhoz állítottak, azokat Csapra vitték, de két nap múlva hazaengedték őket. Mire visszamentem a szétlőtt laktanyába, már a megmaradt értékeket is széthordták. A gépkocsikat is szétlőtték, az öreg Škodámat se találtam meg – adta közre a 60 évvel ezelőtt történteket Berencsi Sándor.

Címkék: , ,


0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdetés