Vidám csendőrök helyett rinók

Egy géperejű rinocérosz a francia Riviéra városának egyik jellegzetessége
Egy géperejű rinocérosz a francia Riviéra városának egyik jellegzetessége
Nyíregyháza – Ésik Sándor világjáró sorozatának 154. részében a francia Riviéra jellegzetes városára fókuszál. Vidám csendőreiről, a jachtkikötőjében egymás sarkát taposó világcelebjeiről nevezetes ­Saint-Tropez.

A hiteles művészi ábrázolás kerékkötője lehet, ha a felhasznált eszköz magával hoz formákat és színeket. A formátlan fagyökérből nehezen lesz balett-táncos faragva. Ha lesz, oda lesz a kecs és a báj. Az ócskavastelep kidobott kacatjaiban keresték és lelték meg jelen összeállításunk művészei mégis azokat a darabokat, amelyekkel maradéktalanul megtalálták az ábrázolni szándékozott állatok formáját, jellegzetes testtartásukat, mozdulataikat.

Vidám csendőreiről, a jachtkikötőjében egymás sarkát taposó világcelebjeiről nevezetes a francia Riviéra városa. A szárazföld felől érkező halandókat egy alkalmi kiállítás keretében egy a géperejű rinó ijesztgeti. Ám szelíd lehet ez a barkácsbarom, legalábbis erre lehet következtetni a mellette integető fémmajom csalogató gesztusából.

Szolgai másolás kizárva

Maradva Afrika élővilágánál, de áttérve a haszonállatokra, vegyük szemügyre a sivatag hajóját. Nem annyira művészi, inkább didaktikus megfogalmazású a mű. A púpokban ott látjuk a tartalékokat hosszú és kimerítő utakra. Az élő modellen hiába is keresnénk a belső erőátvitel kifinomult áttételeit, itt azonban anatómiai részletességgel tanulmányozhatók. A visszapillantó tükrökkel ellátott vezetőülés arra enged következtetni, hogy a karaván vezetőjének állatáról mintázták a kiállított szobrot.

Nem maradnak élmény nélkül a Star Wars-rajongók sem. A madárszerű figura bizonyosan ismerős számukra. A tevével ellentétben itt nem találunk a valósághű részletek megjelenítésére irányuló törekvéseket. Talán a valósághű modell hiányában, de az is lehet, hogy a művész mindenképpen szabadulni akart a szolgai másolástól. A szúrós tekintetű lény mögött felfedezhetjük a kiállításnak helyet adó galéria cégérét. Bent a név­adó gazda vár ránk.

Monsieur Geca nem kovácsművész. Műveit hagyományos vásznakra festi, és nemcsak itt, a saint-tropez-i galériájában láthatóak, szívesen látott vendég a világ más kiállítótermeiben is. A romos alkatrészekben új életet találó művek apróbb darabjai idebenn kaptak helyet.

Témája ellenére vitrinbe való miniatűr orrszarvú. Több energiát sugároz, mint kinti életnagyságú párja. Szinte halljuk vágtatásának földrengetését. A mellkasunkban érezzük dübörögni a vállas főtengelyből a masszívan csapágyazott hajtókarok megállíthatatlan nyomatékát.

„Sok van, mi csodálatos, de az embernél semmi sem csodálatosabb” – érkezik el Szo­phoklész szavaival az ócskavasak újjáálmodója a teremtés koronájához. Ez a motorblokk­tól duzzadó keblű gépember egy kissé valóban úgy néz ki, mint aki „a szürke tengeren átkel, a téli viharban örvénylő habokon” – maradva az Antigoné verssorainál.

– Ésik Sándor –








hirdetés