Évtizedeken át tabutémának számított

Ófehértó, Nyíregyháza - Faggatni kezdte az édesanyját, de az nem árult el semmit a történtekről.

– Most, 65 évesen is elevenen él emlékeimben, kitörölhetetlenül, élesen él bennem, cseng a fülembe az a borzalom, amit 5 évesen gyerekfejjel átéltem, igaz, mindazt akkor felfogni, megérteni nem igazán tudtam.

Csattogtak, zörögtek, zúgtak

– Ófehértón születtem, s ott éltem 56 őszén is. Akkoron nekünk gyerekeknek játszóterünk az utca volt, nem féltünk, hogy bármi is elütne bennünket. Önfeledt játszadozás közben egyszer csak hatalmas moraj, dübörgés, zúgás, csörgés, csattogás törte meg játékunkat. Elképzelni sem tudtuk, mi lehet ez, amikor a kövesút felé néztünk, akkor láttuk meg a lánctalpas tankokat. Az úton csattogtak, csörögtek, zúgtak a lánctalpak, végig felszántva a falu egyetlen kövesútját! Szüleink suttogó, halk pusmogásaiból, hirtelen elhallgatásukból, beszélgetéseikből megtudtuk, hogy Pesten harcok vannak.

– Mi falun ezekből nem sokat érzékeltünk. A hírek is csak napok múlva jutottak el hozzánk, mivel olyan, hogy rádió, újság is kevés helyen volt, tv-ről hírt sem hallottunk.

– A másik 56-os emlékem egy későbbi időpontra tehető. Már gimnáziumba jártam, történelemórán mint ellenforradalom tanultunk róla. Ez még a 60-as évek végén, 70-es évek elején is tabutémának számított, csak titokban beszéltünk róla, csak egymás között, idegenek előtt soha.

– Az 56-os esemény közvetlenül a családunkat is érintette, mivel családunkban is volt 56-os „ellenforradalmár”. Mindenszentekre készülődtünk, s a nagyok suttogása közben megütötte fülemet egy név, Jóska! Nem tudtam, ki ez, hisz nem tudtam arról sem, hogy anyámék nem négyen, hanem öten voltak testvérek.

– Faggatni kezdtem anyut, de nem árult el semmit, mert nem lehetett. Majd nagymamát kérdezve, egy keveset azért elárult, de megesketett, hogy ez titok, erről soha, senkinek nem szabad beszélni, hiszen mindenki félt.

Mécses minden hősért

– Csak annyi emlékem maradt, hogy volt egy nagybátyám, akit soha nem ismerhettem meg, aki sorkatonaként a társaival együtt egy lakatanya védelmében életét adta és áldozta a forradalomért, szeretteiért, így értem is. Ezért emlékére és valamennyi hősi halált halt 56-os emlékére mécsest gyújtok, imádkozom értük, emléküket megőrzöm, míg a földi életem véget nem ér!

- Vadilku Istvánné -