„Vigyázó” szemekkel Párizsban

Párizsban a Bessenyei-gimnázium pedagógusai: Csáki Orsolya, Tari Istvánné, Tóth Szilvia
Párizsban a Bessenyei-gimnázium pedagógusai: Csáki Orsolya, Tari Istvánné, Tóth Szilvia - © Fotó: magánarchívum
Kisvárda – Besis tanárok is részt vettek a kutatótanári projektet záró konferencián.

Az UNESCO párizsi épületében rendezték meg a közelmúltban az Ark of Inquiry négyéves európai projekt záró konferenciáját. A nemzetközi projektbe Magyarországról a Kutató Tanárok Országos Szövetsége (KUTOSZ) kapcsolódott be 2014 márciusában. Hazánkban „Kreatív tudás – kísérletes világ – örömteli tanulás” néven honosodott meg ez a program, amelyhez kapcsolódóan a 2016/2017-es tanévben két alkalommal tartott továbbképzést a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium tanárainak a KUTOSZ alelnöke, Réti Mónika.

Jelen voltam nőként, anyaként, tanárként egyaránt.” Tari Istvánné

A felfedeztető tanulás

A párizsi konferencián részt vett a Bessenyei-gimnázium három pedagógusa is: Csáki Orsolya, Tóth Szilvia és Tari Istvánné.

– A nemzetközi csapat barátságos hangulatban fogott hozzá a kutatások összegzéséhez, a tapasztalatok átadásához. A záró nap eseményeit, az egyéni előadásokat, az azokat követő kérdéseket, és a nagyszerűen moderált nyilvános megbeszéléseket hallgatva fogalmazódhatott meg mindannyiunkban az a gondolat, hogy milyen nagyszerű lenne újra diáknak lenni! A holland egyetem professzora kézenfekvő egyszerűséggel foglalta össze az európai projekt elméleti hátterét, és mutatta be a létrehozott produktumot. Elképesztő professzionalizmusával és a munkája iránt táplált leplezetlen lelkesedésével egy csapásra a felfedeztető tanulás elkötelezett híveivé tett volna bárkit, aki még eddig nem hallott erről a módszerről – tájékoztatta lapunkat Tari Istvánné, a Minősített Tehetséggondozó Műhely képviseletében.

– A konferencia második felében az interaktivitásra koncentrálódott a figyelem. Jó volt szembesülni azzal a felelősségteljes kutatói attitűddel, ami a projektnek köszönhetően Olaszországtól Skóciáig, Belgiumtól Észtországig jellemezte a beszámolókat. Ahogy ott ültem az előadóban, az fogalmazódott meg bennem, hogy tulajdonképpen hányféle szerepben szólított meg az a projekt. Jelen voltam nőként, anyaként, tanárként egyaránt.

– Különösen fontosnak tartom naponta tanítani a diákjaimat a demokráciára és az egyenlőségjogokra. Nőként számtalan esetben éreztem már magamat hátrányban, amit vagy szóvá tettem, vagy nem, de minél több tapasztalatot szerzek a világból, annál bátrabban merem megfogalmazni véleményemet ezzel a jelenséggel kapcsolatban is. Hiszem, hogy a tudás, amit megszerzünk, nagyobb biztonságot ad, hogy felemeljük szavunkat a nemek egyenlősége mellett. Anyaként reményt kaptam, hogy az oktatás nemes ügye közös ügy, amit sem személyek, sem hivatalnokok nem tudnak elpusztítani, mert a tér és az idő dimenzióin túl hat, és mindig lesznek, akik a felvilágosodás alaptételét újrafogalmazva tesznek erőfeszítéseket, hogy a tudás összegyűjtésével és módszeres megosztásával jobb és boldogabb nemzedéket vizionáljanak.

– KM –


Belső igény a fejlődésre

– Tanárként nagyon átéreztem felelősségemet és kötelességemet, hiszen a jövő ránk van bízva, még akkor is, ha sokan és sokszor önző, egyéni céljaik érdekében kisajátítják maguknak ezt a gondolatot. Az, hogy ott lehettem azon a konferencián, hihetetlen energiát adott a mindennapok örömteli és tartalmas megéléséhez tanárként is. Újra megfogalmazódott bennem az a belátás, hogy a felelősségteljes tanítás alapvető feltétele a saját magunk iránt érzett felelősség, hogy fenntartsuk magunkban az igényt a folyamatos fejlődésre, módszertani kultúránk fejlesztésére – tette hozzá befejezésül Tari Istvánné.








hirdetés