Vigyázó szemetek

A párizsi művésznegyed Debrecenben. Ez már döfi! Ráadásul, mint azt alpolgármesterünk jelezte, a montmartre-iak fesztiválszervezete civil összeműködés eredménye! Nem csoda persze, hiszen – mint azt alpolgármesterünk szintén jelezte – Franciaországban a civilség hagyományosan erős. És ugyancsak megjegyezte: most talán jobb itt, Debrecenben a népes montmartre-i delegációnak, mint – tekintve a Párizsban napok óta tapasztalható forróságot – odahaza. A franciákon nem igazán látszott, hogy e szófordulat miatt kínosan feszengtek volna. Itt vannak, és kész, és izgalmas műsornak nézhet elébe a közönség!

De nem hagyhatjuk szó nélkül az odakinti eseményeket sem. A franciák előtt, igen, le a kalappal; hogyan is lehet bennük ennyi mersz, ennyi tartás, kérdezhetné jogosan a közmagyar. Ők általános sztrájkot is össze tudnak hozni, mi meg egy nyomorult szakszervezetet sem. Dehogy is szeretnék én felfordulást, többet ér a békesség mindennél. De az lassan már tűrhetetlen, hogy – ráadásul gyakran teljesen függetlenül a politikai szektortól! – életünk számos területén csordultig a bili. Hivatali túlkapások, korrupciós túlkapások, munkaügyi túlkapások – több a soknál. Vegyük például csak a munkahelyet, már akinek egyáltalán jut. Aki dolgozik, annak általában – nem érdemes kozmetikázni – ki is tapossák a belét. Pedig érdemes elgondolkodni, hány alkalmazott, mennyifajta személyes áldozatot is hoz nap mint nap a munkahelyéért. Továbbtanulás? Egészség? Család? Szabad idő? Szórakozás? Hahaha. El nem csókolt csókjainkért, meg nem született gyermekeinkért ki fog megfizetni?!

Fábián György: gyorgy.fabian@naplo.haon.hu

 








hirdetés