Vigyáztak rá, mintha az apjuk lenne

Akt.:
Bata Lajos a mérkőzés után elcsigázottan azok között a tuzséri serlegek között, melyek többségéhez van „némi köze”
Bata Lajos a mérkőzés után elcsigázottan azok között a tuzséri serlegek között, melyek többségéhez van „némi köze” - © Fotó: Lakatos Tibor
Tuzsér – Bata Lajos ötvenegy évesen védett a megyei I. osztályban, és még csak gólt sem kapott.

Tuzséron hagyománya van annak, hogy időnként – meg ne sértsünk senkit – korosabb kapusok állnak a háló elé. Annak idején Pinkóczi Józseffel fordult elő, hogy többször be kellett ugrania, szombaton pedig az 51 esztendős Bata Lajos tett kisebbfajta csodát: végigvédte a Tarpa elleni hazai mérkőzést a megyei I. osztályban, és még csak gólt sem kapott (0–0). A kapus beugrója nem volt minden előzmény nélküli, hiszen a legutóbbi fordulóban, a Dombrádon 3–1-re elvesztett meccs 88. percében kiállították a tuzsériak elsőszámú kapusát, Félegyházi Viktort.

– A tizenegyest már nekem kellett volna kivédenem, de nem sikerült, nem úgy, mint ősszel, a Fehérgyarmat elleni kupameccsen, amikor a tizenegyespárbajban kettőt is hárítottam, egyet pedig föléimádkoztam – mondta a szombati meccs miatt még hétfőn is fáradtsággal küzdő, bezzeg már a cigándi öregfiúk bajnokira készülő Bata Lajos. – Többször úgy volt már, hogy visszavonulok vagy legalábbis alacsonyabb osztályban szerepelek, tavalyelőtt nyáron a megye hármas Dögéhez igazoltam, ahol a mostani bajnokságot megkezdtem, de mivel a tuzsériak tavaly nem tudtak még egy kapust igazolni, ezért a hívó szavukra megint beadtam a derekam. Pedig a feleségem megfenyegetett, ha most sem hagyom abba, akkor költözzek végleg a futballpályára. Azért annyira ijedős nem vagyok, hogy ezt komolyan is vegyem…

Bata Lajos neve igazából három klubbal fonódott össze, a Sényőével, Demecserével és leginkább a Tuzséréval, ahova több mint húsz éve, harminc esztendősen igazolt először.
– Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy még ötvenegy évesen is a csapat játékosa leszek, bizony alaposan kinevetem – így Bata Lajos. – Nem gondoltam volna, hogy ebben a bajnokságban még kapuba kell állnom, de Félegyházi Viktor kiállítása és eltiltása után ez a helyzet állt elő. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen remek sportemberek között léphettem pályára, mint amilyenek a csapattársaim, végig bíztak bennem, de úgy vigyáztak rám, mintha az apukájuk lennék. A saját szemszögemből nézve olyan nagyon nagyot nem kellett védenem, hoztam a kötelezőt, meg aztán rengeteg beadást kellett lehúznom. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy olyan futballisták ellen is játszhattam ezen a mérkőzésen, mint Törtei Tamás és Illés Gyula, akik az NB I-ben is megfordultak.

Egy ilyen meccs után akár végleg is szögre akaszthatná a kapuskesztyűt Bata Lajos, de hát a futballetikett szerint nem illik kihagyni a csapatból azt a kapust, aki az előző meccsen nem kapott gólt…

– Köszönöm szépen, de nem élek ezzel a lehetőséggel – hárította el az érintett, hogy esetleg a bajnokság zárómeccsén Tiszavasváriban is ő védjen. – Persze a mesteré lesz majd a döntő szó ebben a kérdésben. Az az igazság, hogy nagyon elfáradtam fizikálisan és fejben is. A meccs után leültem a pályán, két percig csak locsoltam magam. Akkor odajött hozzám egy tarpai fiatal, és attól tértem magamhoz, hogy tessékelve próbált segítséget nyújtani. Úristen, már ilyen öreg lennék – ötlött akkor belém, de hát nem is tudtam volna tagadni, hogy nem vagyok fitt állapotban. Meghatott az is, hogy milyen sokan megvártak és megtapsoltak az öltözőnél, miként a csapattársak is az öltözőajtón belül.
A magunk részéről biztosak vagyunk benne, hogy lesz ennek folytatása. Legfeljebb előkerülnek otthon a bőröndök…

Címkék: , ,







hirdetés