Virágtól virágig

Illusztráció
Illusztráció
Fura ünnep ez a mai. Fura, mert az emberiség felét ünnepli a másik fele. Amolyan „csinált, kreált” ünnep. Mintha azok találták volna ki, akik egész évben nem sokat törődnek, foglalkoznak a gyengébb nemmel, ám ezen a napon mindent bele: el kell halmozni a nőket virággal, gyengédséggel, stb. Györke László írása.

Lehet, hogy rosszmájú a megjegyzés, de szerény véleményem szerint a gyengébb nem nem csupán évi egyetlen napot érdemel, hogy a figyelem középpontjában legyen. Mert így van, hát sok önkéntes akad, aki arra törekszik, hogy a figyelem középpontjába kerüljön, derűre borúra, mert neki ott a helye. Persze, a történelem ennél sokkal bonyolultabb, árnyaltabb, hiszen amikor még a XIX. század második felében elindultak a nők egyenjogúságáért indított mozgalmak, a szervezők – legismertebb név közülük talán Clara Zetkin – a nők munkához való jogáért emelték fel szavukat; persze, ugyanúgy a célkeresztbe került az anyák és gyermekek védelmének fontossága is. Mondhatjuk: a nőnapnak munkásmozgalmi eredete van. Ki hinné manapság, amikor (csaknem) minden férfi virágért, ajándékért futkos, hogy azzal „lepje meg” kedvesét, kedveseit.

Amikor még kis srác voltam, féltem a szigorú, főként harsány tanítónéniktől. Ám egyszer csak jött Gizi néni, a magyartanárom, akit páratlan pedagógiai érzékkel áldott meg a teremtő, és elűzte belőlem a szorongást. A maga sajátos stílusában képes volt tanítványaiban elültetni az önbecsülés csíráját. Erre akkor ott, kisebbségiként igen nagy szükség volt…

Györke László








hirdetés