Vissza a gyökerekhez?

Kezdetben vala a jó öreg mangalica. Ősapáink, meg nagyapáink ették, mint a cukrot, vetettek, arattak a szalonnáján, eszükbe sem jutott a koleszterin, talán nem is hallottak a telítetlen zsírsavakról.
Sipos Béla jegyzete.

Egyszercsak azon kapták magukat, kihalóban a göndörszőrű ősi magyar fajta, annál inkább bekerült a tenyészetekbe az angol hússertés. Talán jobb is volt így, hiszen visszaszorult a zsír meg a szalonna fogyasztása, előtérbe került a reformétkezés.

Mindez jut eszembe, amikor az egészséges táplálkozásról, a biotermékekről hallok, olvasok. Apropó, tudja a Kedves Olvasó, mi a magyar biotermék? Az, amelyet éjszaka permeteznek… Gyorsan hozzáteszem: nem áll szándékomban senkit sem megbántani, de napjainkban szinte elképzelhetetlen a kemikáliák nélküli mezőgazdaság. Az a tengernyi kártevő és kórokozó magától nem pusztul el, nincs annyi katicabogár, amely felfalná a levéltetvek tömkelegét, s az állatállomány mellékterméke sem képes pótolni a talajból kivett tápanyagot. Vagyis, el sem tudjuk képzelni permetezés nélkül az almát, műtrágyázás nélkül a szántóföldi növénytermesztést. Mert különben is, az igazi biogyümölcs kukacos, lisztharmatos, meg moníliás…

S hogy visszatérjek a kiindulási ponthoz: a táplálkozástudósok rájöttek, a zsíros mangalica egészségesebb a szárazabb hússertésnél. Az előbbi a könnyebben emészthető telítetlen zsírsavban gazdag, jó alapanyaga a reformkonyhának. Vajon mi vár a jövőben a mai biotermékekre?!








hirdetés