Visszahódították a nyírségi vizeket a hódok

Visszahódították a nyírségi vizeket a hódok
© Illusztráció: getty images
Nyíregyháza – Hód költözött az Érpataki-főfolyás mellé. Európa legnagyobb rágcsálója háromszáz éve tűnt el az Alföldről.

„Van rá esély, hogy megtelepedtek a hódok Nyíregyházán, a Sóstói-erdő mellett?” – tette fel a kérdést egy hűséges előfizetőnk. „Tavaly a Gemenci-erdőben járva láttam egy hódvárat, s hasonló rágásnyomokat találtam az Érpataki-főfolyás partján is. Néhány nappal később újabb nyomokat találtam, rágcsálást hallottam, de a meredek csatornapart miatt nem tudtam megbizonyosodni a feltevésemről” – folytatta dr. Szalai Kata Viktória, aki ­hozzátette: örülne, ha kiderülne, egy újabb védett állatfaj telepedett meg a lakóhelyén.

Kipusztult, újratelepítették

Dr. Szigetvári Csaba megerősítette: örülhetnek a nyíregyházi természetbarátok.

– Magyarországon a 19. század második felében láttak utoljára hódot. Az Alföldön még korábban, a 17. században pusztult ki a vadászat miatt, ekkorra a világállomány mindössze 1200 példányra csökkent – vette számba az előzményeket az E-misszió Természet- és ­Környezetvédelmi Egyesület elnöke.

– A visszatelepítés Nyugat-Európában kezdődött, hazánkban az 1990-es években vágtak bele, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Felső-Tisza-vidéken az ezredfordulón engedtek szabadon tíz állatot. A Nyírség a kisebb vízfolyásaival kevésbé alkalmas élettér számukra, inkább helyüket kereső, fiatal példányok fordulhatnak elő. Valószínűleg egy ilyen kóborló egyed jelent meg Nyíregyházán is.

A rágcsálók királya

– Az 50 ezer forint természetvédelmi értékű hód a kontinens legnagyobb termetű rágcsálója. Éjszaka aktív; félénk állat, így szerencse is kell a megfigyeléséhez. Megjelenése pozitív visszajelzést ad az élőhelyről. Segíti a természetes állapotok fennmaradását, ahogy a szakirodalom fogalmaz: ökoszisztéma-mérnök. A hóddal együtt jár némi gazdasági kár, ez főleg a nemesnyár-ültetvényeket érinti, illetve kisebb vízfolyásokon akár visszaduzzasztás is előfordulhat. Elsősorban vízinövényeket eszik, a kisebb fákat azért dönti ki, hogy a leveleket és a rügyeket elfogyaszthassa. Az eurázsiai faj nagyon ritkán épít gátat, ez inkább a kanadaira jellemző – tudtuk meg Szigetvári Csabától.

Nincs tudomásuk károkról

A fentieket a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője is megerősítette.

– Igazgatóságunk gát- és csatornaőrei észlelik a hódok mozgását a vízügyi létesítményeken – az árvízvédelmi töltéseken, a belvízcsatornák mentén és a véderdőkben –, de károkozásról nincs tudomásunk. Jellemzően a kisebb átmérőjű fák törzsét rágják meg, főleg vegetációs időszakon kívül, ezért velük kapcsolatban nincs szükség beavatkozásra – tájékoztatott Szamos Ferenc.

A húsért és a prémért vadászták

A hód hátsó lábain úszóhártya köti össze ujjakat, az orrát és a fülét bőrlebennyel el tudja zárni a víz alatt, bundáját a farán található mirigyek váladékával teszi vízállóvá. A hátsó lábak második ujján bundatisztításra használható kettős karom van. Lapos, széles, bőrszerű pikkelyek fedik a farkát, amit evező- és kormánylapátként használ. Tekintélyes méretű metszőfogai folyamatosan nőnek. Egymással füttyögéssel, szagjelzésekkel kommunikálnak, figyelmeztetésként farkukkal paskolják a vizet. A lakóüreg átmérője 50–80 centiméter, a folyosórendszer hossza elérheti a 11 métert, bejárata a vízből nyílik.

A család – egy szülőpár, a tavalyi és az idei alom – állandó territóriumot tart fenn a vízpart mentén, amelynek határait szagjelzésekkel jelölik ki. A hód, bár téli álmot nem alszik, telente kevésbé mozgékony. Kedvenc csemegéje a tavirózsa, de szívesen fogyasztja a nyár-, a fűz- és az égerfa kérgét is. A monogám szülők 105–107 napos vemhességet követően együtt gondozzák és táplálják egy–két kölyküket, amelyek az ivarérettség eléréséig, azaz mintegy két–két és fél évig a családdal maradnak, s akár 15–17 évig is élhetnek. Az európai hódokra húsukért, pézsmájukért és prémjükért vadásztak.

HP








hirdetés