Volt minden, amitől koppantak az állak

Olykor a kézimunkára is szükség volt: a gyulaházi védelemnek meggyűlt a baja az ellenfél támadóival
Olykor a kézimunkára is szükség volt: a gyulaházi védelemnek meggyűlt a baja az ellenfél támadóival - © Fotó: Pusztai Sándor
Gyulaháza – Az újonc Gyulaháza felettébb rapszodikusan szerepelt: csúnya zakók mellett nagy bravúrok.


Kaotikus. Volt itt minden, mint egy jobb falusi búcsúban. Hogy belevágjunk a lecsóba, a Gyulaháza túl az őszi szezon derekán, alig két hét alatt olyat produkált, amitől égnek állna minden szerencsejátékos haja. Előbb 10–1-es zakó Sényőn, majd 7–0-ás „ruha” hazai pályán a Szakolytól, majd, hogy végképp koppanjanak az állak, győzelem a bajnoki címvédő Tuzsér otthonában. Ehhez még társul, hogy tizenhárom szerzett góllal nem kis bravúr tizennégy pontot felmutatni, úgy különösen, hogy saját otthonában meglehetősen szerényen teljesített a gárda.

– Kicsit váratlanul ért minket a lehetőség, nem ki dilemma előzte meg a döntést, hogy felkérésre vállaljuk-e a szereplést, végül igent mondtunk – taglalta a nyári fejleményeket Bardi Béla, a gyulaházi egyesület elnöke.- Nem könnyítette meg a sorsunkat, hogy a szezon előtt négy meghatározó játékos eligazolt, pótlásukat a megye kettőből érkezett emberekkel tudtuk megoldani, akik abszolút újoncnak számítottak ebben az osztályba. Mindemellett többen súlyos sérülésből lábadoztak, közülük ketten éppen csak visszatértek, majd ismét kiestek, így nagyon keveset szerepelhettek. Egyébként is vékony kerettel dolgoztunk, bárki kidőlt, azt nagyon megszenvedtük. Ehhez járult, hogy bajnokság elején az edzéslátogatottság szinte százszázalékos volt, majd munkahelyi és egyéb elfoglaltságok miatt fokozatosan romlott az arány, ami persze az eredményeken is tükröződött. Tudomásul kell venni, heti egy edzéssel nem lehet labdába rúgni ezen a szinten, legalább háromra szükség van. A jó fizikai állapotban lévő csapatok büntettek is minket, nem véletlen, hogy a Sényő, az Ibrány és a Szakoly átfutott rajtunk. Ugyanakkor elismerés illeti a fiúkat, mert oda tették magukat, így a súlyos fiaskók után Tuzséron és Tiszavasváriban nyertek, ráadásul nem csak kibekkeltük a meccseket, futballoztunk is. Megjegyzem, csapatunk támadójátéka az elmúlt években alapvetően függött Éles Istvántól, aki sajnos, ősszel adós maradt a gólokkal és a jó teljesítménnyel. Örömteli viszont, hogy a saját nevelés fiatalt, Tóth Dávidot be tudtuk építeni, de természetesen tőle még nem várhatjuk a megváltást.
Bardi Béla nem nyeretlen két éves a szakmában, ő aztán tisztában van vele: a java még most következik.

– Mivel a vetélytársaink közül a Nagyhalász és Kemecse nem fog ölbe tett kézzel ülni, a bennmaradás érdekében nekünk is erősíteni kell, Mivel mindkét riválissal a tavasz elején találkozunk, nincs idő kísérletezésre. A bravúros sikerek nélkül már most bajban lennénk, a folytatásban egyértelműen kellemes meglepetésekre is szükség lesz, hazai pályán pedig az eddiginél sokkal, de sokkal jobban kell szerepelni!


Gyulaházi gyöngyszemek
A Gyulaháza megyei I. osztályú csapatának őszi mutatói

A bajnoki állás: 13. Gyulaháza 15 3 5 7 13–37 14
Otthon: 8 1 3 4 4–16 6
Idegenben: 7 2 2 3 9–21 8
A házi góllövőlista. 3 gólos: Éles István. 2 gólos: Gáti Szabolcs, Tóth Dávid. 1 gólos: Deák Béla, Gáti Sándor, Farkas Gergő, Tóth Ferenc. Öngól: Tilki Mihály (Nagyhalász), Soós Gergely (Kemecse).

Címkék: ,


Sporthírek






hirdetés