„Z” generáció: a digitalizáció „árvái”

Nincs tehetségtelen gyerek, csak felfedezésre váró fiatalok vannak. A képen a Szabó Dénes karnagy vezette Cantemus Leánykar
Nincs tehetségtelen gyerek, csak felfedezésre váró fiatalok vannak. A képen a Szabó Dénes karnagy vezette Cantemus Leánykar - © illusztráció: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – Nagy szükség van elhivatott tanárokra, támogató, gyerekeket ambicionáló szülőkre.

Minden egy zenei neveléssel kezdődött. Dr. Szilágyiné Pálkövi Mária a nyíregyházi zeneiskolában tanította a gyerekeket, s közöttük olyan bensőséges tanár-diák kapcsolat alakult ki, hogy a tanítványok a tanév leteltével is visszatértek. Így ment ez évekig, végül az együttműködésből egy tehetségeket segítő magánalapítvány lett, amelyet 1998-ban jegyeztettek be. Aztán Pálkövi tanárnő nyugdíjba vonult, de az addigi aktív életet a későbbiekben sem számolta fel. Sőt! Újra tanulni kezdett, egyetemeket látogatott, 2011-ben létrehozták a Konszonancia Regionális Tehetségsegítő Tanácsot, s ma már elismeri munkájukat a MATEHETSZ, a Magyar Tehetséggondozó Társasság (MTT), és különféle nemzetközi szervezetek is.

Zene nélkül mit érünk?

– Mindez a régi tanítványok, táborosok nélkül nem ment volna. Már a mostani neveltjeink között is sok az olyan „unoka”, akiket a mi tanítványaink tanítottak. Sokat köszönhetünk Franz J. Mönks professzornak, az ECHA örökös elnökének, aki 10 éve nem csupán megtiszteli a rendezvényeinket a jelenlétével, de előadásokat is tart, ahogyan most is tette – sorolta az alapítvány elnöke. Az persze gyorsan kiderült, hogy a konferencia és tehetségnap jórészt a zene köré épült, merthogy: – Több kutatás is bebizonyította, hogy a zenével élőknek még a személyiségük is másféleképpen formálódik, és muzsikával az egyéb területre irányuló potenciáljukat is jobban tudják kamatoztatni. Zenére a szellemi és mentális fejlődés érdekében mindenkinek szüksége van – szögezte le.

Ám a zene hatásának boncolgatása mellett esett szó másról is. Dr. Balog László, az MTT és a MATEHETSZ elnöke például a rendszerszemlélet fontosságát boncolgatta a tehetséggondozásban, hangsúlyozva, hogy tehetségtelen gyermek nincs, mindenkiben meg kell találni annak a képességnek a csíráját, ami strukturáltan, folyamatos teszteléssel és úgynevezett „kereső programok” módszer-együttesével kibontakoztatható.

Az egyik legérdekesebb előadást dr. Révész György, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének címzetes egyetemi tanára tartotta, aki részben az elmúlt évtizedek első eredményeiről – az ’50-es évek generációkutatásairól, a bébi bumm nemzedék jellemzőiről –, majd jórészt a 1995-2000 között születettekről, az úgynevezett „z” generációról beszélt.

A hiperfigyelem nem jó

– Megvizsgáltuk, hogy az internetes eszközöket professzionálisan használó korcsoportnak – amelyet neveztek már bit-generációnak, digitális bennszülötteknek, az e-létezés gyermekeinek – a nevelése kíván-e valamiféle speciális megközelítést a tehetséggondozásban. Az internetes eszközök hihetetlenül lerövidítik az ismeretszerzés útját, ugyanakkor a folyamatos online életmód abúzust, függőséget okoz. Ma már 9-10 évesek is 8 órát, vagy annál több időt képesek digitális tartalmak fogyasztásával tölteni. Láttuk, hogy a kontrollfolyamatok, vagyis a frontális és defrontális kérgi területeknek az aktivitási szintje csökken, viszont a kéreg alatti jutalomközpont aktivitása nő. Olyasfajta inger­éhség jön létre, ami állandó keresésre, multitaskingra ösztönöz. Ilyenkor a gyerek egy időben különféle tartalmakra többször is átvált. Ám az ember információfeldolgozó kapacitása véges, és nem képes mindent megértési, szemantikai értelemben követni, majd kialakul a hiperfigyelem.

Ez a hihetetlenül felspannolt állapot, ami ártalmas a mély figyelemre, holott az iskolában a figyelemnek éppen erre a fokára volna szükség. Egy idő után a gyerekek csupán passzív befogadókká, nem pedig értő, értelmes, véleményalkotó gondolkodókká válnak. A következmények súlyosak, hiszen az ilyen gyerekek könnyebben befolyásolhatók, manipulálhatók – foglalta össze a lényeget a professzor.

A végén természetesen megoldási javaslatot is tett, hiszen vannak kidolgozott módszerek, amelyekkel a fiatalok – vagy akár az idősebb generációk is – visszafordíthatók erről az útról, az internethasználat mellőzése nélkül.

Van megoldás

A tanulók számára létezik a CsibÉSZ Túra fejlesztő program, amely tantárgyakhoz köthető gyakorlójátékokat kínál, s a lemaradozóknak adja vissza az önbizalmát. Az Agytorna részprogram a frontális kontrollfunkció fejlesztését célozza, játszva, versengve, ráadásul közösségi környezetben, mivel a horizontális interakció, a kortárscsoportok visszajelzése az elsődleges ebben a korban. A CsibÉSZ Mérce új fejlesztésében egyének, de osztályközösségek is versenybe szállhatnak, ahol egy alapozó mérés után a mentortanár rá tud mutatni a komolyabb gyakorlást igénylő tudásterületekre, majd ősszel újra megmérik a fejlődési szintet, s jól megmutatkozik a különbség.

A programban ráadásul nyerni is lehet, mégpedig a közösségi teljesítmény jutalmazásával. A gyerek megtanulja, hogy az osztálya nélküle nem nyerhetne, mondjuk osztálykirándulást. A tanároknak pedig e-learning tananyagokat kínálnak, illetve adott a Géniusz Könyvek sorozat, ami már több mint 40 kötetnél tart, s ingyen teszi hozzáférhetővé a szakemberek számára a tehetséggondozással kapcsolatos szakirodalmat.

MJ








hirdetés