2016.10.21. 19:48
Számukra 1956 mindig forradalom maradt
Szakoly – Jól emlékszem 1956. október 27-ére, 9 éves voltam akkor. Szombati napra esett, s édesanyám elküldött reggel korán az egyetlen falusi boltba vásárolni.
Szakoly – Jól emlékszem 1956. október 27-ére, 9 éves voltam akkor. Szombati napra esett, s édesanyám elküldött reggel korán az egyetlen falusi boltba vásárolni.
Hosszú sorokban várakoztunk, amikor bejött egy ismert szakolyi lakos és a Kovács boltosnak odaadott egy pár fillért, és kérte, hogy a ruháspolc tetején álló Lenin-szobrot gyorsan adja át neki. A boltos szó nélkül átadta, és az ismerősünk a bolt előtt lévő betonlapon földhöz vágta. Szerte-szét tört, és a vásárlók tapsoltunk. Ezek az emberek zömmel már tudtak a 23-ai pesti eseményekről.
– A vásárlás után hazamentem. Egyszer csak énekszó hallatszott a főtér felől, és nemsokára a házunk elé ért egy felvonuló sereg. Magukkal hívták apámat, mentem én is utánuk. Az emberek vidámak voltak és különböző jelszavakat kiabáltak. „Ruszkik haza”, „Rákosinak kötelet, a magyarnak kenyeret”. Kossuth-nótákat is énekeltek. A 48-as emlékmű előtt sokan felszólaltak, verseket mondtak és énekeltek. A hangulat csodálatos volt. Engem nagyon lelkesített. Apámnak is és nekem is 1956 mindig forradalom maradt.
- Boros Mihály -