Autó - Motor

2016.10.26. 13:52

Nem szabadulunk a mecseki mumusunktól

Nagy lendülettel készültünk a Mecsek Rallye-ra, hiszen volt arra is esélyünk, hogy a kategória bajnoki cím mellett esetleg az abszolút bajnoki címet is elnyerhetjük.

Nagy lendülettel készültünk a Mecsek Rallye-ra, hiszen volt arra is esélyünk, hogy a kategória bajnoki cím mellett esetleg az abszolút bajnoki címet is elnyerhetjük.

Sajnos a versenyt egy hétvégén rendezték a Rally Legend-el, így valamiről le kellett mondani a másik javára. Így a jubileumi Mecsek Rallye-ra esett a választásunk. A pályákat jól sikerült feldolgoznunk, és úgy éreztük, tudunk gyorsan menni mindkét verseny nap.

SOLID Racing Team – 50. Mecsek Rally 2016 - 2016. 10. 07-09.

Merencsics Árpád - Szemmelroth Anetta, Suzuki Swift Gti MK1

Első nap a nappali gyorsaságikon kerestük a tempónkat, és sikerült is megtalálni, viszont az esti gyorsokon a lámpasorral nem láttam annyit, amennyit szerettem volna. Ennek meg is lett az eredménye a nap végére, összeszedtünk egy kis hátrányt.

Nem csüggedtem, a második napi szakaszokat is nagyon szerettem, így úgy éreztem jó tempót fogunk autózni.

Az első gyors etap lett baleset miatt, jó lett volna bemelegíteni, de a sérültek egészsége mindent felülír! A következő gyorson sikerült egy jót szaladnunk, úgy éreztük jó időt mentünk, de még vissza volt a java.

Aztán jött az ominózus orfűi gyorsasági. Tavaly a parkoló után estünk ki egy törött lengőkar gömbfej miatt, így most úgy terveztük hosszabb versenyt futunk. Az idő is szép volt, a kategória társakkal előtte egyet kávéztunk is Orfűn, szóval mindenki megfelelően kipihenve kezdte a szakaszt.

Az első körben minden jól ment, jól szólt a kocsi, egy rossz hangja se volt. A rajtnál lévő elágazás után viszont a kigyorsításnál egyszer csak felpörgött a motor, és megállt.

Sajnálom hogy ez történt, hiszen olyan jó volt a hangulat, és a tempónk is, hogy nem akartam abbahagyni csak úgy. De sajnos muszáj volt.

Összességében jó verseny volt amíg mentünk, az autót egyenlőre félre raktuk, mert máson is dolgozunk. Tudom van még egy Ózd Rally, de oda nem tudunk sajnos elmenni. Szeretném megköszönni Szemmelroth Anettának az egész éves munkáját, és hogy ilyen szép eredményt tudtunk idén elérni. Külön köszönet a HÁTTÉRNEK kifejezetten nagybetűvel, hiszen a szervizcsapatunk nélkül nem érne semmit ez az egész sport, és Mi sem.

Külön köszönet édesapámnak, hogy kitart mellettünk!

És nem utolsó sorban annak a rengeteg embernek, akik integettek az út szélén! Világbajnokságba illő momentumok voltak a pálya szélén! - tette hozzá Merencsics Árpád.

Kicsit csalódott vagyok, mert nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. A gyorsokat jól feldolgoztuk Árpival, új itinert írtunk, nem szoktuk az előzőeket használni. Az első napot vegyes érzelmekkel zártuk, mert nem lett kedvencünk a reptéri gyors, éjszaka pedig a világításunk kicsit gyenge volt, így mivel nem szerettünk volna kiesni, inkább óvatosan mentünk. Megbeszéltük, hogy második napon fogjuk behozni a lemaradást, ami sajnos nem jól kezdődött...

Egyik kedvencünket, az Árpádtető gyorsasági szakaszt etapnak nyilvánították a svéd versenyzőpáros balesete miatt. (Aggódva figyeltük és hallgattuk a róluk szóló híreket, szerencsére jól vannak már). A következő gyorsaságin már nagyon jól mentünk, igazi örömautózás volt, Árpival nagyon vigyorogtunk, mikor beértünk a célba. Én titokban megnéztem az eredményeket, akkor konstatáltam, hogy jó lesz ez.

Aztán jött Orfű. Az etapra bőven kaptunk időt, így hatalmas bandázás vette kezdetét az egyik tó melletti büfében, mikor a gyorshoz értünk. Volt nagy vidámkodás a versenyzőtársakkal. Aztán jött az, amit szerettünk volna megúszni... Az első kör fantasztikusan sikerült. Szárnyaltunk! Többen mondták, hogy látványosan jöttünk, úgy is éreztük! Semmi feszültség bennünk, lazán vidáman versenyeztünk, amikor egyszer csak szólt Árpi, hogy itt van vége. Mivel még mozgásban volt az autó, azt hittem rosszul hallok. Szépen félreállt, hogy ne tartsuk fel a többieket, majd látom én is, hogy fehér füst dől az autó jobb oldalán. Kipattantunk, kiderült, hogy szerencsére csak füst, nem gyulladtunk ki.

Sajnálom, hogy így lett vége az évünknek, de ettől függetlenül összességében jó év volt, nagyon élveztem! Együtt mentünk végig a kihívásokon a csapattal, jó hangulatban, eredményesen. Amit komolyan kellett venni, azt komolyan vettük, a többit pedig nem, mert minek? A szerviz park hangulata, a versenytársakkal való jó viszony, csipkelődések, viccelődések, majd baj esetén az összefogás, igazi élmény! Köszönöm a csapatomnak, a barátaimnak, hogy vagytok nekem! Szasza! Hiányoztál nekünk!

Gratulálok a célba érőknek, megérdemlik az elismerést! - fűzte hozzá Szemmelroth Anetta

Partnereinknek köszönjük az együttműködést!

- Hajósi Miklós -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!