Mit és miért ünneplünk húsvétkor?

A húsvétról sokaknak csak a nyuszi, a piros tojás, a locsolkodás és a nagy evés-ivás jut eszébe, de az már nem, hogy mit ünneplünk valójában húsvétkor?

Halál és feltámadás

Amikor a zsidó nép a nagy éhínség idején Egyiptomba menekült, hogy életben maradjon, nem gondolt arra: nagy árat fizetnek érte, hamarosan szolgái, foglyai lettek megmentőiknek. Az Isten Mózest választotta ki, hogy kivezesse népét a fogságból. A kivonulás, a szabadság emlékünnepe a zsidó húsvét, a pászkaünnep (keresztülvonulás = pászka). Ekkor kötött szövetséget az Isten a zsidó néppel (Ószövetség), amit Mózes hirdetett ki számukra. Ahogy Mózes 40 napot és éjszakát töltött a Hóreb hegyén étlen-szomjan böjtölve, mielőtt kihirdette volna Isten parancsait, ugyanúgy 40 napot és éjszakát böjtölt Jézus Krisztus is a pusztában (ez a kereszténység nagyböjtjének az előképe), mielőtt szenvedett és meghalt, azaz megkötötte volna népével a szövetséget (Újszövetség). A bűn az első emberpárral, Ádámmal és Évával lépett a világba. Isten azért küldte el fiát, Jézus Krisztust a világba, hogy szenvedése és halála árán megmentse, megváltsa a világot, vérével lemossa az emberiség bűneit. Halála után, harmadnapon feltámadt, majd visszatért az Atyához a mennybe, hogy helyet készítsen azok számára, akik hisznek benne, akik megtartják a vele kötött szövetséget. Jézus halálát és feltámadását ünnepli tehát a keresztény világ húsvétkor.

Az egyház születésnapja

Az ünnep előtti három nap közül nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja, ekkor költötte el Jézus tanítványaival, az apostolokkal a húsvéti (bárány)vacsorát. Ez egyben az egyház születésnapja. Nagypéntek a szenvedés (passió) és a kereszthalál ünnepe. Jézust elítélik és keresztre feszítik, meghal és eltemetik. A nagyszombat a sírban nyugvás ideje, de az esti, vigiliaünnep már a feltámadás örömünnepe. A megváltás és az örök élet Jézus feltámadásával válik ígéretből valósággá, a hívő keresztény ember ezért bízik abban, hogy az ő halála sem a végleges elmúlás, hanem az örök élet kezdete. Ahogy Pál apostol írja a Római levélben: „Ahogy Krisztus halottaiból feltámadt, úgy járjunk mi is az életnek új útjain”.