Olvasói levél: Valaki írja majd meg nekem Szent Péter címén!

Nem írnám meg ezt a levelet, ha nem olvastam volna a „Mondatelemzés” című írást, aminek „elkövetője” (inkább) inkognitóban marad… Érteni vélem az elsőtől az utolsó sorig, csak azt nem tudom (ő és „vezére” sem), hogy az állam miből fordítson sokkal többet az oktatás finanszírozására. Az, hogy a levélíró adójából, az még rendben lenne, de az enyémből ne! Csakúgy ne, mint azokéból a milliókéból sem, akik még nálam is szegényebbek, ráadásul gyermekük sincs. Tegnap néztem a tudós és professzor urakat a tévében, akik arról „szövegeltek” értelmesen, hogy Magyarország állandóan lemaradásban van, nemcsak magához, de a fejlett világhoz képest is, mégpedig azért, mert minden lehetőséget elszalaszt, ami a haladást illeti. Így van ez már régen, még a dualizmus korától is régebben. Erre „tesz most tromfot” Kupa Mihály, megyénkbeli expénzügyminiszter ezzel: „amikor jó helyzetbe kerül az ország, s teli van eséllyel, mindig elszúrja, aztán évtizedekig azért hajt, hogy a dolgokat helyrebillentse”. Nézzük, mi van még hátra! Ősszel népszavazás arról, hogy „csináljuk vissza”, tavasszal népszavazás arról, hogy dehogyis, utána arról, hogy „dehogynem” – és utána évtizedekig? Valaki írja majd meg nekem Szent Péter címén! Ott leszek, ha valaki(k) nem veszi(k) komolyan e sorokat.