Cseppkőbarlang születése Miskolcon az aluljáróban?

A vonatról leszálló Leo-t kissé kétségbe ejti az aládúcolt tető a kilencedik vágánynál a peronon állva, majd miután a szerelvény továbbrobog, kisebbfajta hányingerrel küszködik. A sínek közül előkandikáló fekália látványát nem tudja befogadni, ezért inkább a szétdobált flakonokra koncentrál. Fogja táskáját és elindul a lépcsők felé majd visszatekint a peronra, a szürkeségtől és a kopottságtól lassan elveszti az életkedvét.

Az aluljáró látványa sem pumpálja tele agyát boldogsághormonokkal, felérve az állomásépülethez viszont újra erőre kap, az aulába lépve az állkapcsát próbálja összekaparni a padlóról, mert ilyen szépségre nem számított, a csillárt percekig szugerálja, nem bír tőle elszakadni.

Leopold úgy dönt, hogy nem taxizik és elindul a villamosmegállóba az aluljárón keresztül, ahol újabb szagélményben részesül. Gyakran nyilvános vizeldének nézik az arra járók az aluljárót, a pisifoltokat felszórták valami fertőtlenítővel, a két szag keveredéséből, pedig valami borzadály született. Már-már az égre néz és akkor látja, hogy hoppá, az itteni hőmérséklet és nedvességtartalom éppen kedvező a cseppkövek kialakulásához, nem kell ahhoz a Bükkig vándorolnia. Előkaparja az útikönyvét, ott nem tesznek említést, erről a csodáról, így a felfedezők büszkeségével csattogtatja fényképezőgépét és nyomja a rec gombot kameráján. Felérve a villamoshoz fiatalok hozzávágnak egy flakont és inkább a taxi mellett dönt mégis.

A taxiból csak bámul, mint hal a szatyorban, amikor végigmennek a kocsmasor mellett és arra a kérdésre keres választ, hogy Miskolcon a nők miért állnak olyan lenge öltözékben a buszmegállóban? A selyemréti házak omló vakolata már szinte meg sem hatja, nincs mese, valamit elkavart: eltévesztette a várost, de az is lehet, hogy valahol a Balkánon van?

- sothis -

Kapcsolódó cikkek:

• Miskolc: MÉH és szeméttelep határolja
• Tömegközlekedés, tömegközlekedés…
• Segélykiáltás a miskolci aluljáróban