Borsod-Abaúj-Zemplén

2009.06.10. 15:17

„Az ének nem a hájtól van, hanem a technikától”

<p>Miskolc - Azt szeretn&#233;nk, ha a<br /> &#8222;Bart&#243;k+...&#8221; -on az is tal&#225;lna<br /> mag&#225;nak sz&#243;rakoztat&#243; programot, aki<br /> nem szereti az oper&#225;t &#8211; jelentette ki<br /> B&#225;tor Tam&#225;s, az Operafesztiv&#225;l<br /> igazgat&#243;ja. Mikl&#243;sa Erika hangversenye<br /> &#233;pp ebbe a kateg&#243;ri&#225;ba tartozik.</p>

A Nyitókoncert

világhírű

operaénekesével, Miklósa

ErikávalSzalóczi Katalin

készített interjút.

ÉM: Vajon

Miklósa Erika mikor szerette

meg az operát?
Miklósa Erika: Lehet, hogy

furcsa, de eredendően tiltakoztam az

opera ellen. Még amikor többen

állították, hogy kimondottan

operatehetség vagyok, azt is szinte

felháborítónak tartottam:

„Miért nem inkább valami

más, könnyedebb műfaj, még az

is jobb, ha operett?!” Mindössze

kétszer jártam az

Operában, egyszer

kisgyermekként, az is balettelőadás

volt, majd pedig az iskolával

kötelezően megnéztük a

Bánk bánt. Ezek az

élmények több okból is

inkább riasztóak voltak számomra.

Aztán amikor a sportsérülésem

miatt, szinte kényszerűségből,

nagyon fiatalon bekerültem az opera

világába egy válogatás

révén, szembesültem a

problémával: nem ismerem az

operákat.

ÉM: Még mindig nem

tartunk ott, hogy valamelyik kedvencévé

lett.
Miklósa Erika: Nincs kedvenc

operám, vagy mindig az, amelyikkel

épp foglalkozom. Én is azt vallom, hogy

nem kell szeretni az operát. Még

érteni sem. Sok fiatalnak az a kifogása:

nem érti az operát. Nem is kell.

Hallgatni kell, sokszor, sokat, s belemászik az

ember fülébe. Én az

operát embereken keresztül

szerettem meg. Karmesterek, rendezők

szerettették meg velem, mint

Valló Péter,

Vámos László

tanár úr, Claudio

Abbado. De szeretek egy csomó

mást is csinálni, könnyebb

műfajokba kirándulni, ahonnan

feltöltekezve jó a

visszatérés.

ÉM: Engem gyermekként

riasztott az operától az

énekesek megjelenése, nem

értettem, hogy a nagyon kövér

és idős bácsik miként

epedezhetnek a nagyon kövér, idős

néni után.
Miklósa Erika:

Esztétikumban nagyon nyitott lett a

világ. Számomra szimpatikus az, ahogyan

Nyugaton, főleg az USA-ban

„leporolják” az

operákat, s olyan előadások

születnek, amelyekben a hang és a

kép összhangban van. A néző el

kell, hogy higgye, hogy a hős a hősnőbe

olyan szerelmes volt, hogy akár az

életét is áldozta érte.

ÉM: Önt látva

humbug, hogy az operaénekesnek nagy tüdeje

kell legyen, s annak bizony el kell

férnie.
Miklósa Erika:

Nyilvánvalóan szerencsés alkat is

vagyok, a nagyszüleim génjeit

örököltem, akik magasak, vékonyak

és szívósak voltak. Fontos a

személyes példamutatás azok

előtt, akik szeretnek bennünket,

esetünkben a nézők előtt. Ez egy

stresszes műfaj, rendszertelen az

életünk. A rendszeres testmozgásra

mindenkinek szüksége van. Nem kell minden

énekesnek atlétatermetűnek lennie, s

58 kilósnak, mint én vagyok. Saját

alkatukhoz képest hozzák ki

magukból a maximumot, erre szoktam biztatni a

kollégáimat. Nem a hájnak

köszönhető a hang, hanem a

technikának.

ÉM: Visszatérő

fellépő Miskolcon. Milyen

emlékei vannak a városról?
Miklósa Erika: Ha

Miskolcra gondolok, őszintén

szólva, először egy jó kis

belvárosi halászcsárda jut

eszembe, ahol mindenféle csodás

halételek vannak (én imádom a

halat), szoktam is mindenkinek ajánlani. A

második gondolatom, természetesen, a

Miskolci Operafesztivál.

ÉM: Mit tapasztal, van

híre a zenei világban?
Miklósa Erika: Igen,

Európa-szerte ismerik, emlegetik.

Erről jegyezték meg Miskolc

nevét, nem is tudván arról a

régi berögződésről, hogy

Miskolc, úgymond, proli város.

Megjegyzem: ezért az ismertségért

a város is sokat tett. Jó, hogy ennyi

éve töretlenül megrendezik a

fesztivált, s hogy többnapos

rendezvény, nem csupán egy

hétvégére

koncentrálódik.

ÉM: Mennyi időt tölt

Miskolcon?
Miklósa Erika: Két

napot, a próbáét és az

előadásét. Szeretek ott lenni, ott

aludni, eltölteni egy kis időt. Másnap

azonban már másutt lesz

fellépésem.

ÉM: Azt hallottam, saját

maga tervezi a fellépő ruháit,

amelyek mindig kifejezik az

egyéniségét, a hangulatát

is. Új társa

stílustanácsadó. Változott

ezáltal a helyzet?
Miklósa Erika: Nem,

megállapította, hogy jó az

ízlésem, tudom, mi a jó, a nekem

való, nincs szükség arra, hogy

beleszóljon. De természetesen

Miskolcra is elkísér.

ÉM: Miben láthatjuk a

nyitóhangversenyen?
Miklósa Erika: Nyár van,

egyébként is szeretem a színeket,

Szeretem Mozartot és

Haydnt. Elsősorban

Mozartot szeretek énekelni,

akinek a zenéje csupa könnyedség,

lágyság, szeretet,

vidámság. Tehát egy korall

színű, selyemmuszlin ruhában

lépek fel.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!