„Átkeltünk a rettenetes huszadik századon”

Sátoraljaújhely - A honvédelmi miniszter is jelen volt a sátoraljaújhelyi Hősök Temetőjében rendezett emlékünnepségen.

Kegyeleti emlékünnepséget tartottak november 1-jén 15 órától a sátoraljaújhelyi köztemetőben található Hősök Temetőjében a sátoraljaújhelyi önkormányzat, a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal, a Zemplén Térségi Katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség és az Eötvös József Börtönügyi Egyesület szervezésében. A megemlékezésen részt dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter is.

Különleges temető

A különleges katonai temetőben 1540 különböző nemzetiségű katona alussza örök álmát. Sátoraljaújhely az első világháború idején fontos vasúti közlekedési csomópont volt. A város kórházában számos sebesült katonát ápoltak, akik közül sokan menthetetleneknek bizonyultak. Ők alusszák örök álmukat a sátoraljaújhelyi Hősök Temetőjében.

Balázs József gyalogos 1914. szeptember 14-én került elsőként a közös katonasírba és egy ismeretlen orosz katona volt az, akit 1919 januárjában temettek el Újhelyen. A katonás rendbe állított egyforma sírjelek alatt olyan katonák nyugszanak, akik rendkívül fiatalon vesztették életüket, hiszen a legtöbbjük 22-28 éves volt halála idején.

A temetőben nyugvó hősi halottak közül a legtöbben magyarok, de az egykori osztrák-magyar monarchia minden nemzetiségéből található itt áldozat – osztrák, német, ruszin, lengyel, román, szlovák, horvát katonák, valamint szerb és orosz hadifoglyok is. Az azonosítható katonáknak külön sírhelyet jelöltek ki, a járványos megbetegedésekben elhunytakat pedig tömegsírba temették. A fejfákat részben az állam költségére, részben pedig közadakozásból állították. Később a temető déli részébe temettek néhány katonát azok közül, akik a második világháború során az újhelyi harcokban estek el.

Tisztelet a hősöknek

– Tiszteletre méltó ennek a temetőnek az elnevezése – mondta köszöntőjében Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere. –Úgy érzem, függetlenül attól, hogy a győztes- vagy a vesztes oldalán állt, valamennyi katona, aki parancsszóra fegyvert ragadott és életét adta az első- vagy a második világháborúban, hős volt, hiszen hazájának tisztelete vezette őt a harctérre. Talán a legtöbb itt nyugvó katonának már hozzátartozói sincsenek, ezért is kötelességünk nekünk ápolni és rendben tartani ezt az emlékhelyet, hiszen az a nemzet, amely a múltját nem becsüli, a jövőjét sem érdemli meg.

– A nagy háborúk legfájóbb, legkínzóbb kérdése, amit újra és újra felteszünk, az, hogy mindez hiába? – mondta ünnepi beszédében dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter. – Minket is megérintenek Vörösmarty Mihály szavai, amelyek ebben a temetőben is olvashatók: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért”. Az emlékezés útját valamennyiünknek be kell járnunk. Az elmúlt század két világháborújában sokat vesztettünk, az egész nemzet és benne minden család. Emlékeznünk kell a katonák helytállására, hogy nem volt hiábavaló, ami történt. Átkeltünk a rettenetes huszadik századon, annak borzalmas háborúin, diktatúráin. Mi magyarok mindig újra tudtuk kezdeni az életünket ezek után is. Itt, ezen a helyen állva elgondolkodhatunk azon, milyen hatalmas kincs az emberség, a becsület, a haza, a család. Aki akarja, itt megértheti, milyen hatalmas árat fizettek ezért nagyapáink, dédapáink.

Az emlékünnepség végén a jelenlévők elhelyezték a temető emlékművénél és a katonasíroknál a megemlékezés koszorúit, virágait.

ÉM