„Becsüljétek meg a Köveket / Semmit sem tettek / Nem szóltak / csak feküdtek az úton / meg ahol út sem volt / Csizmával topánnal / rájuk léptetek / s ma is rajtuk jártok / Becsüljétek meg / kiknek nagy a szátok / Mert tudni jó: / sárt minden évszak csinál