2013.02.14. 09:42

Tumbász: 50! - Ha valamit csinál, csakis teljes odaadással

A kick-boksz magyarországi ikonja, Tumbász József az 50. születésnapját ünnepli.

A kick-boksz magyarországi ikonja, Tumbász József az 50. születésnapját ünnepli.Ha kick-boksz, akkor Tumbász József! A debreceni harcos nem véletlenül lett a sportág honi élő legendája, hiszen Magyarország első profi világbajnokát tisztelhetjük személyében, ráadásul bejutott a K-1 Japánban megrendezett fináléjába, amire magyar versenyző azóta sem volt képes. A magyar küzdősport ikonja ezen a napon tölti be 50. születésnapját, s ez az évforduló jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy felelevenítsük páratlan pályafutásának legfontosabb állomásait, s bepillantást nyerjünk a sportkarriert követő civil életébe. A beszélgetés első részét olvashatják most.

Kezdjük az alapoknál! Hogyan lett egy ifjú bokszolóból profi kick-boksz világbajnok? Aki küzdősportra adja a fejét, arról egyből azt feltételezik, hogy rossz gyerek volt.

Tumbász József: – Rólam is azt mondják, de ez nem igaz! Állítólag az általánosban rongy gyerek voltam: harmadikosként iskolát váltottam, s az első nap megkérdeztem a társaimtól, ki a legerősebb az osztályban? Megmutatták a srácot, akinek mondtam, hogy játsszuk le a dolgot. Szikár, vékony gyerek voltam, az ellenfelem meg tényleg egy jó erőben lévő fiú, birkóztunk egy jót, döntetlenre adtuk a meccset, s utána jó barátok lettünk.

Akkor nem is a boksz, hanem a birkózás volt az első sportága?

Tumbász József: – Nem, kölyökként futballoztam, de lényegében mindent kipróbáltam a tornától kezdve az asztaliteniszig. Már hetedikes voltam, amikor elmentem a bokszolókhoz.

Mi volt a motiváció?

Tumbász József: – A suliban volt két túlkoros nyolcadikos – úgymond a vagányok közül –, akik egyszer megvártak a tanítás után, s megpofoztak. Ekkor döntöttem el, olyan sportágat kell űznöm, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő. Szerencsére Kovács Bandi bácsi kezei alá kerültem, akinek nagyon sokat köszönhetek. A közös munkánk a kick-bokszos korszakomban is folytatódott.

Hogyan nyergelt át a karatésokhoz?

Tumbász József: – Abban az időben nagyon népszerűek voltak a karatés filmek. Volt egy dokumentumfilm, ami a kyokushint mutatta be, az volt a címe, hogy Karate. Teljesen odáig voltam érte, nagyon megtetszett ez a világ, s 16 évesen váltottam. Ekkor lejöttek vidékre olyan kiváló szakemberek, mint Furkó Kálmán és Bódi István, akikkel népszerűsítették a kyot.

Rögtön jöttek az eredmények?

Tumbász József: – Nagy előnyöm volt a többiekkel szemben a bokszoló múltam, s hogy előtte más sportágakat is űztem. A rúgásokat hamar megtanultam, a kezem általában jobb volt a riválisaimnál, így rögtön az első kyo magyar bajnokságot megnyertem, és a legtechnikásabb versenyzőnek választottak.

Technikai tudásban nőtt az ellenfelei fölé?

Tumbász József: – Igen, illetve és fanatizmusommal. Anno a bokszedzéseken, ha nem figyelt az edző, pár fekvőtámaszt elsumákoltunk, viszont a karate tréningeken nemhogy kevesebbet, a kiszabott penzumnál többet csináltunk. Teljesen más volt a hozzáállásom, teljesen átszellemültem, valóban fanatikus voltam.

Ezt követően sikeres kirándulást tett a kick-bokszosok világába. Az amatőrök között nyert Világkupát és szerzett világbajnoki ezüstérmet, míg a profik mezőnyében Európa- és világbajnok lett. Lehet álnaív a kérdés, de a tehetségéhez, tudásához mérten mindent kihozott magából?

Tumbász József: – Profi világbajnok lettem, ebben a sportban ez a maximum, mivel olimpia nincs. Persze vannak dolgok, amiket csinálhattam volna másként, például a Manson Gibson elleni elveszített világbajnoki címmeccsek, ahol a pontozók mindkét alkalommal az amerikai fiút hozták ki győztesnek. Összességében úgy érzem, sikeres pályafutást tudhatok magam mögött.

Mi volt a csúcspont?

Tumbász József: – Mindenképpen a világbajnoki győzelmek, de a Japánban megrendezett K-1 finálé is örökre emlékezetes marad, pláne úgy, hogy magyar versenyző azóta sem jutott el odáig. A tornán megnyertem az első meccset, de sérülés miatt a következő harcra már nem tudtam kiállni. Megmondom őszintén, nagyra értékelem azokat az elismeréseket is, amikor az év sportolójának választottak szűkebb pátriámban, hiszen neves sportolókat előztem meg. Ennek fényében a Debrecen bajnoka címet is nagyra becsülöm, amit a közönség szavazott meg nekem.

Kik azok az edzők, akik a legtöbbet segítették a karrierje során?

Tumbász József: – Katona Attila csábított át a kick-bokszosok közé, neki nagyon sok köszönettel tartozom, hiszen közösen értük el a sikereket. De Attila segítőjének, Oláh Miklósnak is hálás vagyok.

Példakép volt a fiatal harcosok előtt, a versenyzői pályafutása után miért nem állt be a trénerek táborába?

Tumbász József: – Volt, hogy segítettem az edzőknek és foglalkoztam a srácokkal, de idővel rájöttem, ez a munka teljes embert kíván, s ezt már nem akartam bevállalni.

Fénykorában hatalmas volt a népszerűsége, Debrecenben mindig telt házas meccsei voltak, s állandó szereplője volt a cívisvárosi közéletnek is.

Tumbász József: – Úttörők voltunk abban az időben, aminek van jó és rossz oldala is. Az elsők között tűntem ki ebből a sportágból, éppen ezért hatalmas szurkolótáborom volt. Viszont akkor még a média nem volt annyira jelen a sportban és az emberek mindennapjaiban, mint most. Ha akkor működnek kereskedelmi televíziók, akkor sokkal nagyobb felhajtás övezte volna az egész kick-bokszot.

Mindennek ellenére a kor egyik sztársportolója volt, a neve eggyé forrt a kick-boksszal, a Hajdúságban a gyerekektől a nyugdíjasokig mindenki tudta, hogy ki az a Tumbi.

Tumbász József: – Nem akarok nagyképűnek tűnni, de az egész országban ismertek, sőt volt, hogy még Németországban is gratuláltak egy-egy sikerem után. Egyszer Budapesten igazoltatott a rendőr, s amikor felismert, gratulált a legutóbbi sikeremhez és jó utat kívánt!

Napjainkra megmaradt valami ebből a népszerűségből?

Tumbász József: – Voltak problémák a magánéletemben, ami kissé beárnyékolta a korábbi eredményeimet, ám sikerült visszaszereznem a becsületem az emberek előtt, s ahol felismernek, ott szívesen fogadnak. Bár való igaz, a mai fiatalság már nem nagyon tudja, ki vagyok, de a korombeliek még jól emlékeznek rám.

Sok élsportoló életében hatalmas kihívást jelent, amikor véget ér a karrierje, s a civil életben kell megállnia a helyét. Mennyire volt nehéz az átállás?

Tumbász József: – Idejében kezdtem a vállalkozásom, hiszen amikor még sportoltam, akkor alapítottam egy vagyonvédelmi céget. Most már csakis objektumokat őrzünk, s bár mindenhol vannak gondok, nincs okom panaszkodni.

A magánéletben is sikeresnek érzi magát?

Tumbász József: – Igen! Második házasságomban boldogan élek, van három szép, egészséges gyermekem, mi kell ennél több?

Egy kívülálló számára igazi polihisztorként éli az életét, hiszen az elmúlt években szakkommentátorként hallhattuk az egyik sportcsatornán, láthattuk a Tűzvonalban című televíziós sorozatban, megmérette magát raliban, koronglövészetben, lovaglásban és bowlingban, nagy vadász hírében áll, illetve repülőjével száll a felhők felett.

Ennyire sokoldalú, vagy azt az adrenalin dózist keresi, amit egykor a kick-boksz adott?

Tumbász József: – Nagyon sok minden érdekel, s ha már kipróbáltam és megtetszett, akkor teljes odaadással csinálom. A repülés fantasztikus érzés, az utasszállító gépen kívül szinte bármit vezethetek. A vadászás örök szerelem, míg a bowling egyszerű bulinak indult, majd idővel egy szuperligás csapatban találtam magam.

Egykori választott sportága sem nagyon tűri a gyáva embereket, illetve a hobbijai közül rengeteget sorolhatunk az átlagnál veszélyesebb kategóriába. Sohasem fél?

Tumbász József: – Aki azt mondja, hogy nem fél, az hazudik, természetesen nekem is voltak olyan pillanatok az életemben, amikor megrémültem. Viszont nálam inkább az izgalom a domináns. Bármit is csinálok, tudom, mit teszek, azon a bizonyos határon belül maradok, éppen ezért nem félek. Bármibe belefogok, sokat tanulmányozom és gyakorlom, ezért nem jelent számomra túl nagy kockázatot – még akkor sem, ha egy átlagember megijedne attól, amit csinálok.

Nagyon csalódott lenne, ha a gyermekei nem lennének élsportolók?

Tumbász József: – Az élsportot nem erőltetem, mert az nem egészséges, viszont mozogni azt muszáj! Gabi, a nagy lányom több sportot kipróbált, többek között röplabdázott is, jelenleg a rendőrtiszti főiskolára jár, így a karatés alapokra nyugodtan építhet. Krisztiánnal most kisebb gondban voltunk, ugyanis korábban hiába focizott és karatézott, a számítógépes játékok elcsábították az utóbbi időkben. Talán most újra sikerült elérnünk, hogy komolyabban vegye a futballt, ami azért jó, mert hetente háromszor jár edzésre, s úgy tűnik, tehetsége is van hozzá.

Milyen célokat akar még meghódítani a jövőben?

Tumbász József: – Konkrét vágyaim már nincsenek, mindössze annyi, hogy boldogságban, szeretetben felneveljem a gyermekeimet.

Kerek évfordulóhoz érkezett, ilyenkor szokás az átlagos születésnapoknál egy kicsit jobban elidőzni a múltban.

Tumbász József: – Harminc évesen még nagyon jól éreztem magam, de negyven esztendősen elgondolkoztam, hogy 18-20 évesként egy 40 éves embert már öregnek tartottunk. Eközben negyvenesként még edzetten, sőt jobban bírtam, mint a huszonévesek. Most, hogy 50 lettem, ebbe már nagyon rosszul esik belegondolni; kevés ember éli meg a második ötvenet, innen már hazafelé megyünk. Furcsa a helyzet, de nem foghatom fel tragikusan, hiszen nyolc hónapja született a kislányom, még látni szeretném felnőni.

Összegezte magában az eddigi évtizedeket?

Tumbász József: – Számvetést nem készítettem, de nincs okom a panaszra, nagyon jó életem volt eddig. Nem panaszkodhatom semmire, abból éltem, amit szerettem csinálni. Vallom, szerencsés csillagzat alatt születtem.