Foci-Eb 2021

2021.06.28. 10:21

Skardelli György: Budapestre figyelt az egész kontinens

A Puskás Ferenc Aréna megálmodója gyermekkora óta rajong a labdarúgásért. Mi sem természetesebb, hogy a magyar válogatott Eb-mérkőzésein és a holland–cseh nyolcaddöntőn is a helyszínen szurkolt.

 

SKARDELLI GYÖRGY

A 65 éves építészmérnök 1980-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen, azóta a Középület-tervező Vállalat (Zrt.) a munkahelye, 1990 óta stúdióvezető

Legismertebb alkotásai: Knorr-Bremse Kutatási Központ (1999), pécsi Gandhi Alapítványi Gimnázium (2002), Papp László Budapest Sport­aréna (2003), Pannonhalmi Főapátság fogadóépülete (2004), Puskás Ferenc Aréna-koncepció, építésengedélyezési és kiviteli tervei (2013–15). Jelenleg a Szlovákiával közös rendezésű 2022-es kézilabda Eb-re épülő budapesti multifunkcionális sportcsarnok kivitelezésén dolgozik

Elismerései: Kossuth-díj (2020), Prima Primissima-díj (2009), Ybl-díj (1997)

– Mire számított az Eb előtt?

– Erre! Az ősz megmutatta, hogy a magyar válogatott igenis csapat. Sújtották sérülések, a Bundesliga-együttesekhez visszarendelték a játékosokat, mégis, akik a helyükre álltak, nem illetődtek meg. Nem latolgattam, mit ér el a csapatunk, de pozitívan értékeltem a közelmúlt történéseit – mondta Skardelli György építész, a Puskás Aréna tervezője.

– A csoportból nem jutottunk tovább...

– El is vagyok keseredve, hajlamos vagyok hangoztatni, öt perc híján nyolcaddöntősök vagyunk, pedig vagyok annyi idős, hogy tudjam, a ha szócskával kezdődő mondatoknak nincsen helyük. De a németek elleni találkozót követő elkeseredettséget felváltotta az optimizmus. Remek válogatottunk van, Münchenben, ahogy haladtunk előre az időben, a Bajnokok Ligája-győztes futballistákon látszott a tanácstalanság. Az ellenfél nem azt az arcát mutatta, hogy három-négy góllal legyőzhet minket. Meggyőződésem, a mostani együttesünk jobb, mint az öt évvel ezelőtti! Marco Rossi remekül összerakta. Schäfer Andrásról csak a futballhoz közel állók tudták, hogy kicsoda, most meg egy egész ország beszél róla.

– Elégedett volt a hangulattal?

– Már kétezertizenkilencben, az Uruguay elleni nyitó mérkőzésen is mondtam, a tétmeccseknek más atmoszférájuk lesz. Szinte biztos voltam, hogy megidézi a fiatalságunkat, visszahozza a régi időket, mert a Puskás Arénában a játéktértől legtávolabbi ülőhely is nyolcvan méterrel közelebb van, mint a régi Népstadionban volt. Nincsen atlétikai pálya, a közönség betölti hangjával a teret. Az arénaavatón – lévén társadalmi esemény is – nem volt szükség mindent elsöprő biztatásra, de én tudtam, mit tehet hozzá a játékhoz a szívből jövő szurkolás. S lám, milyen a sors, Európában csak nálunk lehetett telt ház, mind a játék, mind a körülmények, a hangulat kapcsán Budapestre figyelt az egész kontinens. Mindenki örült, hogy ilyen volt az atmoszféra. A második csoporttalálkozónkon közelünkben ült négy francia drukker, alig hittem, de a magyar gólnál is örültek. Nyilván nem szívből, de magával ragadta őket a Puskás Aréna aurája. A közös öröm volt a legfontosabb.

– Nyilván ebben közrejátszhatott, hogy éppen járvány után vagyunk.

– Persze, de azért nem csak erről volt szó.

– Érezte a magyarok meccseit nézve, hogy az ön által tervezett „házban” ünnepeljük a válogatottat, egyáltalán a futballt.

– Egy másodpercre sem ugrott be! Az viszont igen, hogy amikor fiatalon a Népstadionba jártunk az osztálytársaimmal, még csupán a tábor szurkolt intenzíven, igaz, az is több ezer drukkert jelentett a P-szektorban vagy fölötte a felső karéjban. Emlékszem, amikor elcsendesült a lelátó, elkezdtük kiabálni: „Nyugdíjasok, szurkoljatok!” Most a buzdítást átvette az egész stadion, majd hatvanezer ember drukkolt, senkit sem kellett nógatni, szinte mindenki piros felsőt viselt, zengett a Himnusz az arénában. Boldog vagyok, hogy ugyanúgy éreztem magam, mint fiatalon. Annyira vártam ezt a pillanatot! Úgy az egészet: a csapattól a sportemberi tartást, a szurkolóktól az odaadó támogatást.

– Gondolom, mint a Puskás Aréna tervezője, VIP-belépővel szurkolhatott.

– Rosszul gondolja. A drukkerekhez hasonlóan két-két jegyre pályáztam a fiaimmal, de nem kaptam sem a portugálok, sem a franciák elleni meccsre. Nagyon sokan mondták aztán, „ne aggódj, te úgyis bejutsz”. Ám végül Fürjes Balázs – akihez húszéves barátság fűz – segített jegyekhez jutni.

– Azt gondolná az ember, nemzeti stadionunk üzemeltetőjének VIP-listáján szerepel a Puskás Aréna tervezőjének a neve – más kérdés, hogy az Eb UEFA-rendezvény, de akkor is...

– Nincs ott, de nem is vagyok a protekció híve. Azt azért ne hallgassuk el, hogy az európai Szuperkupa-mérkőzésre meghívtak.

– Kivel látta a mieink mérkőzéseit a Puskás Arénában?

– A magyar–portugált Mátyás fiammal, a franciák elleni meccset Marcell-lel. Az Aréna Eb-búcsúján, a cseh–hollandon is kint voltam, nem volt az igazi...

– Amikor ön fiatal volt, nemhogy mobiltelefon nem létezett, de a Himnuszt sem igen énekelték a szurkolók. Mondjuk úgy, nem volt szokás, no meg bátorság is kellett hozzá.

– És mondok még valamit: előfordult, hogy hajnaltól sorban kellett állni a jegyekért, mint például a szovjetek elleni 1977-es vébéselejtezőt megelőzően. Éjjel kettőkor kimentünk a pénztárakhoz, ahol a megmaradt jegyekhez hozzá lehetett jutni. Az volt a szokás, hogy először a párttagok kaptak, aztán a fegyveres testületek tagjai, ami maradt, az lett a szurkolóké. De a Himnusz éneklésével kapcsolatban van egy észrevételem: éppen ez előtt a meccs előtt bizony nagyon erősen zengett...

– ...azért is, mert a hangszórókból kórus is hallható volt.

– Erre nem emlékszem, de egy szovjetek elleni mérkőzés a szurkolók szemében bármilyen sportágban nemzeti ügy volt. Nyilasi Tibor, aztán Kereki Zoltán gólja után majd' szétszedtük a stadiont. De nemcsak ez a 2–1-es győzelem nagy élmény, utána a görögök elleni három nulla is felejthetetlen, akár mondhatom a Bolívia elleni 6–0-s pótselejtezőt, de nem akarom untatni.

– Nem untat, szívesen hallgatom, annál is inkább, mert az én szívemhez is közel áll az említett időszak.

– Az Újpest 1969-ben az EVK-ban a Megyeri úton 5:2-es vereség után 3:0-ra legyőzte a belga Bruges-t és továbbjutott. Ez még a Göröcs Titi-féle Újpest volt, az ellenél nem jött át a félpályán. Aztán '78-ban Kű Lajos BEK-döntőt játszott a bruges-ieknél. S még egy nagy élményt felidéznék: 1974-ben közös érettségi-felvételi vizsga volt, én már úgy mentem 1974 nyarán az NDK elleni utánpótlás Eb-döntőre a Népstadionba, hogy túl voltam rajta, a 4–0-s siker és az Eb-győzelem szó szerint bearanyozta a napot.

– Kapott visszajelzéseket, hogyan tetszik az embereknek a nemzeti stadion?

– Hogyne! Elsősorban örülnek a Puskás Arénának, és itt nem az a fontos, hogy én terveztem. Bár vannak jóleső pillanatok: éppen elindultam az épülő kézilabdacsarnoktól, hogy a magyar–portugál előtt átvegyem a karszalagot, amikor a bicikliútról valaki odaszólt: „Köszönjük, nagyon szép lett!”

– Említette, hogy az Eb-találkozókón ugyanúgy érezte magát, mint fiatalon. Ott lesz az angolok elleni szeptemberi vébéselejtezőn a Puskásban?

– Nagyon várom már! Ez az angol válogatott roppant erős. Jönnek fel a fiatalok, most éppen Phil Foden a Manchester Cityből, a unitedes Marcus Rashford mellette már rutinosnak számít, pedig ő sem öreg. De az Eb-n mutatott játék alapján bízom a csapatban, csak azt bánom, hogy a lengyeleket nem győztük le. Kár azért a döntetlenért, pedig vezettünk!

– Hogyan jut be a mérkőzésre?

– Megyek a kasszához!

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!