Ájer - Fábián György jegyzete

A múltkor is megfigyeltem: igaza lehet a politológusoknak, amikor azt mondják, a kormányzati ciklus felétől már megkezdődik a nem hivatalos kampányidőszak. Nem sokkal ezelőtt próbálta rendezni sorait az ellenzék, ki kivel van, aztán megindultak az országjárások, politikusjárások, minden útszéli bokorban újabb és újabb sajtótájékoztató, és megint jönnek, kopogtatnak, nem bírnak magukkal – mozgásba lendült a massza, és innentől egyfolytában kavarják, ha anélkül nem lenne elég büdös. A kultúrnapi magaszt lassan elül, és aki nem utazott el hidegebb vagy melegebb éghajlatra, az szívhatja itthon az ájert.

Ezt az untig ismert, mégis minden időszakban új vergődést ezúttal legalább a bizonytalanság varázsa élénkítheti majd, tekintve, hogy az előző ciklusban szinte mozdíthatatlan erőviszonyokat hozott a helyzet, fúj, MSZP, gyerünk, Fidesz, mostanra viszont valószínűleg akadnak egy páran, akik azt mondják, fúj, Fidesz, gyerünk – de kicsoda? Most – illetve majd akkor – légy okos, persze addig van két év, hol van az még, hiszen két hétre is alig tud már tervezni az ember, és csoda is alig történhet, lássuk, a 2012-es világvégében is csalódnunk kellett – amely egyébként, ugyebár, megoldotta volna a több sebből vérző demokrácia problémáit…

[email protected]