Hajdú-Bihar

2014.03.12. 10:23

Nézőpont: A szeméthegyen innen és túl…

<em>A döntést valaki meghozta, a rossz gyakorlatot valaki követte, de felelős nincs, senki nem vállalja (miért is nem meglepő ez?); pedig milyen emberi és reményteli gesztus lenne, ha csak egyvalaki is megmutatná ezt a szégyenfoltot a kisunokájának, és bocsánatot kérne tőle…</em> Nyéki Zsolt jegyzete.&nbsp;

A döntést valaki meghozta, a rossz gyakorlatot valaki követte, de felelős nincs, senki nem vállalja (miért is nem meglepő ez?); pedig milyen emberi és reményteli gesztus lenne, ha csak egyvalaki is megmutatná ezt a szégyenfoltot a kisunokájának, és bocsánatot kérne tőle… Nyéki Zsolt jegyzete. 

Bármennyire is dacolna a tél maradék serege a tavasszal, mind gyakrabban fürdethetjük meg arcunkat a Nap fényében, melegében. Behunyt szemmel érezhetjük minden porcikánkban: újul a természet, tisztul a lélek, s gondolatban már a kokárdát is keressük, amivel pár nap múlva hitet tehetünk szabadságszerető nemzetünk mellett, és tiszteleghetünk azok előtt, akik készek voltak harcolni, életüket is áldozni eszméért, hazáért. Ünnepre készülünk, és ilyenkor talán érzékenyebben reagálunk arra, ha azzal szembesülünk: valamit rosszul tettünk a minket körülölelő világban.

A környezetünkkel szemben például nyomasztó az adósságunk – a természet rendjét, harmóniáját felborító ember talán az utolsó pillanatban döbbent erre rá. A megyeszékhely határában a borbányai lerakó sokáig tiltott terület volt, most az ott serénykedő gépek nyomában újra víz fakad. Emlékeztet rá, hogy valamikor itt egy gyönyörű tó volt, csónakokat, de még kishajókat is ringató hullámokkal. Aztán valaki a ’60-as években úgy döntött, hogy a város szemetét ide kell hordani, beleborítani a tómederbe és kész. Ez volt a gyakorlat egészen 1985-ig, és a kis tó helyén végül így lett egy bűzlő, szörnyű látványt nyújtó, mérgező góc. A döntést valaki meghozta, a rossz gyakorlatot valaki követte, de felelős nincs, senki nem vállalja (miért is nem meglepő ez?); pedig milyen emberi és reményteli gesztus lenne, ha csak egyvalaki is megmutatná ezt a szégyenfoltot a kisunokájának, és bocsánatot kérne tőle…

A gépek most feltépik a lerakó földborítását, mely mint egy szarkofág, óvott a bűztől és a látványtól, de nem védett meg az alattomos mérgezéstől. Az Európai Unió számos rendelkezése váltott ki mosolyt vagy bosszúságot, annyi túlzásba hajló szabályozással álltak már elő az öltönyös bürokraták (most például a bajorokkal gyakoroltak kegyet, s engedélyezték, hogy a jövőben is ihatják sörüket cserép korsóból, s nem kell üvegre cserélniük hétszáz éve használt kriglijüket…), de a környezetet óvó szigorítások reális alapokon nyugszanak. Nem túlzó, ha sokszoros szigetelést írnak elő a megfelelő lerakókkal szemben, ha csak ilyenekbe szabad vinni a hulladékot, ha kötelezővé teszik a komposztálást, az újra hasznosítható anyagok szelektív gyűjtését és feldolgozását.

Tudomásul kell venni, hogy nem csak a termékért, áruért kell fizetnünk, hanem a kényelem, a jólét következményeiért is. Ne feledjük, közeleg az idő, amikor majd nekünk is el kell számolnunk az unokáinkkal – s milyen jó lenne, ha nem a borbányaihoz hasonló szeméthegyen, hanem madárfüttyös réten, tiszta vizű tó partján tehetnénk ezt meg!

Nyéki Zsolt

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!