Jegyzet: Főzelék és némi sport

Hálás dolog a húsvéti kínálat végigkóstolása után gasztronómiai témában jegyzetet írni, hiszen sonkával, kolbásszal, a sonka levében főzött édesanyám féle töltött káposztával (nézzék el nekem, de a sárga túróért nem vagyok odáig), kaláccsal és némi süteménnyel a gyomromban most még abban is benne lennék, hogy ezen a héten kizárólag kefíren, sóskamártáson és tojáspástétomon élek majd. Bodnár Tibor jegyzete.

De ha rá gondolok, hogy mi minden maradt a hűtőben – azért mégsem... Hozzáteszem, semmi bajom az egészséges étkezéssel, csak nem tudom, mit szólnak majd a fenti menüsorhoz a nyírmadai és tiszadadai gyerkőcök. Azzal nagyjából tisztában vagyok, hogy mi lenne az immár felső tagozatos iskolás fiam reakciója, ha ezekből az ételekből kellene jól laknia a menzán – éppúgy üres gyomorral jönne haza, mint azokon a napokon, amikor teszem azt főzeléket tálalnák fel a suliban.

Mi felnőttek, szülők, vagy az óvodákban és iskolákban az étrendet összeállító szakemberek vagyunk a felelősek azért, hogy mihez szoktatjuk a gyermeket. Nem aggódom, hogy most fintorogva beszél a lurkó, ha a paradicsomos káposzta kerül szóba, mert idővel rá fog jönni, olykor a szervezetnek is szüksége van az ilyesféle tápanyagra. A mi generációnk egész jól felnőtt biorépa, tökmagvas pogácsa és teljes kiőrlésű kenyér nélkül, viszont annál többet mozogtunk, így viszonylag kevés dietetikus járta az óvodákat és iskolákat. Az nem baj, ha modernizálódik a menü, de ne feledjük: az egészséges életmódhoz a sportolás is hozzátartozik.

Bodnár Tibor