Jegyzet: Emelem a kalapom

Döntött, futott előtte egy-két kört, de belátta, nincs más megoldás. Mesterházy Attila csütörtökön nem csak a párt, hanem a frakcióvezetésről is lemondott, és közölte, nem jelölteti újra magát. Ez így első ránézésre az MSZP belügye, ami igaz is. Dankó Mihály jegyzete. Csak azért, nekem eszembe jut erről más is. Az MSZP elnöke megtette ez lépést, de az életben rengeteg olyan terület van, ahol a kudarcok és sikertelenségek ellenére a vezető nem érzi magát felelősnek. Lehet, hogy a civilizációval ívódott belénk, vagy génjeinkben hordozzuk, de egy „húsosfazék” mellől, nagyon nehéz valakit kirobbantani. (Különösen, ha még azt is tanítják neki: taposs, mert csak úgy jutsz előre!) Inkább azt látni, ha siker van: igen, megcsináltam! Ha pedig kudarc, vagy bukás következik be: az eredménytelenséget közösen „értük el”.

A hatalom, és sok esetben nem is az anyagiak miatt, nagy úr. Lenni valakinek, dönteni, parancsolni, kihasználni mindazokat az előnyöket, mely ebből adódik: de szép, de jó is. Nem olyan egyszerű belenézni a tükörbe, és azt mondani: ennyi volt! A magas poszt, ma már egyfajta celebség: azok pedig, akik szeretnek szerepelni, lubickolni az ismertségben, nehezen hagyják ott azt a bizonyos megszokott íróasztalt. Különösen ott van nagy veszély, ahol nincs kontrol, mert talpnyalók, az oldalszelen vitorlázók tartják csak fenn a süllyedőt. Önmagukért hazudnak, nem törődve, milyen kárt okoznak. Kell tehát egyfajta önismeret, önkontroll, belátás, kellenek becsületes barátok, hogy tudják azt mondani a hatalommal bírók: emelem kalapom, vége, hibáztam, vagy ehhez már én nem tudok hozzá tenni!

Dankó Mihály