Jegyzet: Játék határok nélkül

Nem hittem a fülemnek, amikor először hallottam a rádióban, hogy húsz év után visszatér a Játék határok nélkül, ráadásul mi, magyarok forgatjuk az új részeket! Emlékszem, amikor kisgyerek voltam, rajongtam az európai országok között zajló tévés vetélkedősorozatért. Összeült az egész család a képernyő előtt, mindenki választott egy színt, szurkoltunk, és nevettünk a gyakran lehetetlennek tűnő, de mindig vicces feladatokon - Csáki Alexandra jegyzete.Akkoriban még nem volt ennyi csatorna, mint most, de ha lett volna, a legtöbben akkor is ezt a műsort választják, mert a szülőknek végre nem kellett attól tartaniuk, hogy a gyermekeik erőszakkal szembesülnek a vetélkedés alatt. És nekünk nem is hiányzott az „öldöklés”, lekötötte a figyelmünket a buzdítás és a győzelem felett érzett öröm. Jó volt leülni a tévé elé, mert akkor még nem sekélyes mondatok köszöntek vissza rosszul megválogatott „színészek” szájából, és nem köpködte egymást nyolc-tíz, négy fal közé zárt idióta.

Egy szó, mint száz: hamarosan újra lesz értelme bekapcsolni a tévét. Addig meg fogja csak tovább a port, ahogy eddig is tette.

- Csáki Alexandra -