Nézőpont: Egy csodás hétfő hajnal

Megírtuk, hogy kik és hány szavazattal, hogy akik győztek, miért és hogy akik vesztettek, miért nem. Számok, százalékok, táblázatok, grafikonok, elemzések – az elmúlt hetekben ebből állt az életünk és lapunkon keresztül az olvasóink mindennapjai is jelöltekkel, ígéretekkel és az „amikor a rivális képviselőjelölt kicsi volt, a homokozóban egy műanyag kislapáttal orrba vágta az egyik bölcsistársát”-típusú tájékoztatókkal, és az azokra menetrendszerűen érkező „ti pedig a háromkerekű biciklitekkel okoztatok tömegbalesetet az oviban”-jellegű reagálásokkal. Száraz Ancsa írása. Higgyék el, nem akarom elbagatellizálni a választást, de ami kampány címén folyt, az nem méltó ehhez az országhoz és a jelöltek legnagyobb részéhez sem. És bár nem gyakran szoktuk a munkánk apró és nem apró bosszúságait megosztani az olvasókkal, négyévente talán elnézik nekünk.

A választás eldőlt, így senkinek az esélyeit sem rontjuk, ha eláruljuk: nem minden jelölt állt a helyzet magaslatán. Sőt! Ha írásban vártunk válaszokat, a megadott karakterszám duplája érkezett, de az sem volt jobb, amikor összefüggő mondatok helyett egyszavas skiccek felsorolása helyettesítette a polgármesteri programot.

Volt, aki a „magácska el sem tudja képzelni, mennyi a munkám”-hivatkozással egy napot csúszott a határidőhöz képest, de olyan is, aki a lapzárta reggelén azt kérdezte: ja, ez nem a jövő hétre kell? „Lemerült a laptop, lediktálnám telefonon – jó lesz”? Persze, titkárnő még úgysem voltam. De végül az a cikk is összeállt, amihez a válaszokat négyszer módosították másfél napon belül – „átnéztük és így jobbnak találtuk, ugye nem baj”? Ugyan...

Könyörgések, e-mailek, telefonok, üzenetek, majd miután semmi sem történt: üzenetek, telefonok, e-mailek és könyörgések. Így álltak össze a választási anyagok, amiből az olvasók semmit sem érzékeltek. Mi, akik ezen dolgoztunk, annál többet. Így talán érthető, miért is vártuk annyira a hétfő hajnalt: végre vége!

Száraz Ancsa