Jegyzet: Ha időnk (meg)engedi

Legyünk őszinték (legalább magunkhoz), mindig arra van időnk, amire akarjuk. Belefér a fodrász, a kozmetikus, ahol akár órákban mérhető perceket töltünk csak azért, hogy szebbek legyünk. Bednárik Mónika jegyzete.

Jut röpke órácska egy kávéra és kellemes csacsogásra, két pofa sörre a kocsmában a haverokkal, meccsre élőben és a tévét bámulva, idétlen sorozatokra, mert mégsem élhetünk anélkül, hogy Alejandro boldogulását avagy boldogtalanságát ne lássuk, s a turi is csábít, amikor a „nincs egy göncöm sem, amit felvehetnék” őrült gondolat a tömött ruhásszekrény előtt állva befészkeli magát a fejünkbe.

Látszólag ezek mind magunkra fordított fontos percek, értékesek is, mert ott és akkor ezt akarjuk tenni, ám valahogy már nem fűlik ahhoz a fogunk, hogy a szűrővizsgálatra szóló behívó invitálását is életünk elengedhetetlen programjának tekintsük. „Erre nekem nincs időm”, „rossz az időpont”, „semmi bajom, nem fáj sehol”, miért pont nekem lenne daganatom?!” Ugye ismerős mondatok?

Ha szerencsejátékos lennék, még pénzt is áldoznék arra a fogadásra, hogy egyszer mindannyiunk száját elhagyta legalább az egyik. Lehet, hogy én nyernék, de keserű siker lenne, hiszen a meggondolatlanul kimondott szavak miatt annyit veszít(het)ünk, amit egyetlen frizura, meccs vagy ruha sem ér meg. Mit? Csak az életet.

- Bednárik Mónika -