Hajdú-Bihar

2014.11.22. 10:26

Nézőpont: Gombfocit az árusoktól

Miután az eper, a meggy, a szőlő és a többi gyümölcs fellelhetőségi helyét hajszálpontosan meghatároztam, az ugyanabból a könyvből feltett, „Hát, a dinnye hol terem?” kérdésre kapásból rávágtam: „A piacon.” Bodnár Tibor nézőpontja.

Miután az eper, a meggy, a szőlő és a többi gyümölcs fellelhetőségi helyét hajszálpontosan meghatároztam, az ugyanabból a könyvből feltett, „Hát, a dinnye hol terem?” kérdésre kapásból rávágtam: „A piacon.” Bodnár Tibor nézőpontja.

Lehettem úgy négy éves, és a piac mellett lakva gyakrabban láttam kofát, mint dinnyeföldet, így nem csoda, hogy az árushellyel azonosítottam a „nagy zöld labda” termőhelyét is. De a piacról kaptam az első gombfocicsapatomat is a nagymamámtól (pontosabban egyszerre kettőt, így máris játszhattam a Dózsa–Fradi rangadót, itt Törőcsikkel, ott Nyilasival), majd a piaccsarnokban ettem az első hamburgeremet is – mintha ma lenne, úgy emlékszem rá, hogy 19 forintért...

Megvan a kép, amint a Búza utcai lakásunk (a sorház első két lépcsőháza közigazgatásilag még utca, többi három már a térhez tartozik) ablakából szombatonként kinézve a mostani nagy parkoló helyén csak sátorerdőt látni, annyi volt az árus. Aztán megépült a piaccsarnok, ahol a frissen sütött hurka illata keveredett a virágokéval és a friss zöldségével, miközben a butikok és a trafikok is egyre nagyobb teret nyertek benne.

Az igazi piacnak persze azt a szabadtéri részt tartottam, amely – nem kétséges – felújításra szorult, és most részben tető alá került. Hogy szebb-e attól, mint amennyire modern, azon lehet vitatkozni, a lényeg, hogy nyüzsögjön. Éppen úgy, mint a nyolcvanas években. Legyen mit eladni és legyen rá kereslet.

Szezonidő alatt pedig annyi legyen ott a dinnye, hogy a mostani gyerekek is azt hihessék: a dinnyeföldön járnak...

Ezek is érdekelhetik