Vendégkommentár: Gondolatok a kriptában

Dareiosz szkíták elleni hadjáratáról jegyezték fel az alábbi történetet. A perzsák serege hetek óta vonult Szkítia síkságán az ellenséget keresve, hátha megütközhetnek. A szkíták azonban – kerülve a nyílt összecsapást a perzsa sereggel – kitértek, és végtelennek tűnő síkságuk mélyébe húzódtak. Dareiosz nem értette visszavonulásukat, míg egy napon követek jelentek meg nála. Dessewffy Zsolt jegyzete.

Elmondták, hogy ne is számítson csatára, seregének nem esik bántódása, ha visszavonul, és nem háborgatja őseik sírjait. A perzsa uralkodó megértette az üzenetet. Hol az ősök csontjai pihennek, ott van a nép hazája. Mivel a vidék meghódítása és a szkíták leigázása volt a célja, rögtön elrendelte, hogy dúlják föl az ősi sírokat. Ezzel hadvezéri pályafutásának legnagyobb hibáját követte el. A rákövetkező napon szép sorban kezdtek eltünedezni katonái. A perzsa sereg addig nyugodt éjszakái is rémálommal teli sötétséggé váltak. Állandó éjszakai támadások zaklatták, tizedelték soraikat. Néhány hétbe telt, míg az uralkodót meg tudták győzni a visszavonulásról. Így esett, hogy az addig legyőzhetetlen perzsa had csata nélkül is legyőzetve kénytelen volt visszavonulni.

Manapság népünk eredetét számos elmélet magyarázza. Az utóbbi negyedszázadban egyre inkább kezd a „halszagú” finn rokonság nemzeti öntudatunk számára kínossá válni. Itt jegyezném meg csendben, hogy finn barátaink is kétségüknek adtak hangot a rokonságot illetően, persze mindezt a legmélyebb tisztelettel irányunkban. Marad tehát a szkíta szemlélet, miszerint a magyarság egy darabja ennek a hajdan oly hatalmas, vitézségéről, szigorú erkölcseiről oly híres népnek. Nos! Ezek a történések szemen köpnek mindent, ami feljogosítaná nemzetünket, hogy egy hajdani dicső nép leszármazottjának vallja magát. A megélhetési sírrablás a prostitúcióval együtt a legősibb mesterség. Ez tetszik, nem tetszik, így van. Az, hogy ez nagyfokú vandalizmussal párosul, szintén nem meglepő, ha látjuk, Egyiptomban hogy bántak az évezredek során a fáraók hamvaival. Miért pont egy hazai rablás borzolná a kedélyeket? Márpedig országunkban is kezd divattá válni a temetők, sírok feldúlása, kirablása, hol politikai, hol pedig üzleti alapon. Akik teszik, tehetik, mert nem csak hogy a holtak nem védekeznek, de a még élők sem képesek (vagy talán nem is akarják) megvédeni nyugalmukat. Tehetik, mert nincs következménye tettüknek, s ha ez folytatódik, nem is lesz. Miért is lenne? A rendünk védelmére felesküdött tisztek tehetetlenek. Ha valami csoda (politikai nyomás) folytán mégis meglennének az elkövetők, egy atyai dörgedelemnek is nevetséges büntetéssel megússzák. Persze, vannak kivételek, s egyenlőbbek az egyenlőknél.

Magyarország állítólag keresztény ország, mely keresztény szellemiségét ötvözi szkíta őseink szellemével. Legalábbis ezt látni, hallani minden magát nemzetinek valló médiában. De vajon így van ez? Hogy állunk hitünkkel? S ami még fontosabb, hogy állunk az ősök tiszteletével? Sehogy! Egyszerű hétköznapi bűncselekmény, melyet pár emberszabású féreg követett el pár garasnyi haszon reményében. Hogy saját ötlettől vezéreltetve, vagy megrendelésre dolgoztak, teljesen mindegy. Ami történt, megtörtént. A hivatalos reakciók azok, amik azt gondolom, minden ember zsebéből kiugrasztják azt a bizonyos bicskát. A település polgármestere közli, hogy az adott kripta, mely a Nemzeti Panteon része, nem önkormányzati tulajdon, hanem az egyházé. Az a város, mely történelmére és szülötteire oly büszke, s honlapján hivatkozik is rá, pont arról a családról feledkezett el (?), mely 170 évig volt birtokos az adott településen, s amely elindította a fejlődés útján. Ismertetőjében egy szó sem esik róluk. Mintha nem is léteztek volna. Teljesen meg tudom érteni, hiszen erről a családról sok mindent el lehetett mondani, csupán azt nem, hogy hangoskodó álhazafiakkal összeadták volna magukat. Lehet, az is a bűnük, hogy nem voltak hajlandók a napi politika érdekei szerinti sárdobálásban részt venni, ehelyett tevékenységükkel maradandó nyomot hagytak Magyarország kultúrájában. Ezzel tényleg nem tudnak mit kezdeni a menetelő szerencsevadászok.

Egy magát nemzeti érzületűnek valló ismerősöm jegyezte meg, hogy talán a családnak kéne a kriptát helyrehoznia és a védelméről gondoskodnia, hiszen ez nem az önkormányzat feladata. Biztosan igaza van, azt az apróságot leszámítva, hogy a magyar nemesi családokat nem csupán erkölcsileg tették tönkre, hanem anyagilag is. Hiszi, nem hiszi a kedves olvasó, a mai nemesség is (minimál) bérből, fizetésből él. És még valami: mi várható el egy olyan politikai erőtől, amely a múltjából is ki akarja törölni a számára nem tetsző neveket?

Kelt: Pest városában, 2015. február 05.

- Dessewffy Zsolt -

Rongálás miatt nyomoz a feldúlt Dessewffy-síremlék ügyében a rendőrség

Rongálás elkövetésének megalapozott gyanújával, ismeretlen tettes ellen rendelt el nyomozást a Dessewffy család feldúlt síremlékének ügyében a Tiszavasvári Rendőrkapitányság - közölte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság az MTI érdeklődésére csütörtökön. A temető tulajdonosa, a katolikus egyházmegye vezetője azt mondta, egyelőre nem tudni, lesz-e pénz a kripta helyreállítására. tovább »

Feldúlták a Dessewffy-család sírhelyét Tiszavasváriban

Tiszavasvári - Bejelentés nem érkezett, a Tiszavasvári Rendőrkapitányság sajtóinformációkból szerzett tudomást a bűncselekményről. tovább »