Nézőpont: Világvége napok

Az élet minden nap hozhat amolyan mini krízishelyzetet – legalábbis olyat, amelyet tragédiaként élhet meg és kezelhet az átlagpolgár, ha hagyja magát elragadtatni. Az autós társadalom különösen jó közeg a jelenség megfigyeléséhez. Ha nem működik a rendőrlámpa a megyeszékhely egyik forgalmas kereszteződésében, pillanatok alatt eluralkodik a káosz, mert az elsőbbséget élvező nem gyakorol gesztust, nem enged be senkit, az alárendelt útról érkező pedig nem tartja be a szabályt, és kihajt. Nyéki Zsolt jegyzete.

A dugóban aztán vesztes lesz mindkettő, és a közlekedés összes többi résztvevője, holott a váltakozó, kissé lassú, de folyamatos haladás csak egy intésen múlna. A tegnap reggeli csúcsforgalomban is hiába kérte ezt egy hallgató a rádiónak telefonálva, a türelem, a megértés és az alkalmazkodás váratlan helyzetekhez még kevesek erénye. Sőt, nagyon úgy tűnik: szeretünk „helyzeteket” teremteni. Az a szülő például, aki képtelen időben elindulni és száz méterre megállni az általános iskolától, inkább vonszolja, cibálja négy sávon keresztül is gyermekét, hogy a becsöngetésre kapun belül legyen. Közben a túlélési lecke aznapi feladatát is kipipáltatja csemetéjével. Tragik(omik)us reakciókat produkált az elmúlt szombat is: az új rend szerint első alkalommal voltak zárva vasárnap a nagyobb üzletek, bevásárlóközpontok, s a megugró forgalom miatt tovább kellett keresni parkolóhelyeket. Na már annak, aki általában úgy érzi, ha nem tud a bolt bejárata előtt megállni, akkor vége a világnak, akkor szidnia kell égieket, s földieket egyaránt.

Elfelejtettünk száz métert megtenni a boltig, iskoláig, munkahelyig… Micsoda problémák… Közben pedig zsúfolásig telnek nagy termek olyan előadóknál, akik arról beszélnek, hogyan tudnánk megváltoztatni, jobbá tenni az életünket kicsi szemléletváltással. Bagdy, Réz, Müller, Vujity – valóban egyszerű példákkal nyitják fel a szemünket, milyen fölöslegesen és könnyen hagyjuk magunkon eluralkodni a gondot, s bánatot. S miért végzett hazánk a 120 országban végzett optimizmus-pesszimizmus, vagyis az elégedettséget, boldogságot feltérképező vizsgálat alapján a 117. helyen.

Persze, nem lenne helyénvaló Voltaire hőse, Pangloss mester leibnizi optimizmusát vallani („minden a legeslegjobban van ezen a világon”), de olyan simán és észrevétlenül csúszunk bele fölösleges vitába, konfliktusba, rossz kedvbe, hogy az már tényleg vészes. Nem lenne így, ha újra megtanulnánk megtenni legalább száz métert…

- Nyéki Zsolt -