Hajdú-Bihar

2015.03.25. 07:20

Nézőpont: Világvége napok

Az élet minden nap hozhat amolyan mini krízishelyzetet – legalábbis olyat, amelyet tragédiaként élhet meg és kezelhet az átlagpolgár, ha hagyja magát elragadtatni. Az autós társadalom különösen jó közeg a jelenség megfigyeléséhez. Ha nem működik a rendőrlámpa a megyeszékhely egyik forgalmas kereszteződésében, pillanatok alatt eluralkodik a káosz, mert az elsőbbséget élvező nem gyakorol gesztust, nem enged be senkit, az alárendelt útról érkező pedig nem tartja be a szabályt, és kihajt. Nyéki Zsolt jegyzete.

Az élet minden nap hozhat amolyan mini krízishelyzetet – legalábbis olyat, amelyet tragédiaként élhet meg és kezelhet az átlagpolgár, ha hagyja magát elragadtatni. Az autós társadalom különösen jó közeg a jelenség megfigyeléséhez. Ha nem működik a rendőrlámpa a megyeszékhely egyik forgalmas kereszteződésében, pillanatok alatt eluralkodik a káosz, mert az elsőbbséget élvező nem gyakorol gesztust, nem enged be senkit, az alárendelt útról érkező pedig nem tartja be a szabályt, és kihajt. Nyéki Zsolt jegyzete.

A dugóban aztán vesztes lesz mindkettő, és a közlekedés összes többi résztvevője, holott a váltakozó, kissé lassú, de folyamatos haladás csak egy intésen múlna. A tegnap reggeli csúcsforgalomban is hiába kérte ezt egy hallgató a rádiónak telefonálva, a türelem, a megértés és az alkalmazkodás váratlan helyzetekhez még kevesek erénye. Sőt, nagyon úgy tűnik: szeretünk „helyzeteket” teremteni. Az a szülő például, aki képtelen időben elindulni és száz méterre megállni az általános iskolától, inkább vonszolja, cibálja négy sávon keresztül is gyermekét, hogy a becsöngetésre kapun belül legyen. Közben a túlélési lecke aznapi feladatát is kipipáltatja csemetéjével. Tragik(omik)us reakciókat produkált az elmúlt szombat is: az új rend szerint első alkalommal voltak zárva vasárnap a nagyobb üzletek, bevásárlóközpontok, s a megugró forgalom miatt tovább kellett keresni parkolóhelyeket. Na már annak, aki általában úgy érzi, ha nem tud a bolt bejárata előtt megállni, akkor vége a világnak, akkor szidnia kell égieket, s földieket egyaránt.

Elfelejtettünk száz métert megtenni a boltig, iskoláig, munkahelyig… Micsoda problémák… Közben pedig zsúfolásig telnek nagy termek olyan előadóknál, akik arról beszélnek, hogyan tudnánk megváltoztatni, jobbá tenni az életünket kicsi szemléletváltással. Bagdy, Réz, Müller, Vujity – valóban egyszerű példákkal nyitják fel a szemünket, milyen fölöslegesen és könnyen hagyjuk magunkon eluralkodni a gondot, s bánatot. S miért végzett hazánk a 120 országban végzett optimizmus-pesszimizmus, vagyis az elégedettséget, boldogságot feltérképező vizsgálat alapján a 117. helyen.

Persze, nem lenne helyénvaló Voltaire hőse, Pangloss mester leibnizi optimizmusát vallani („minden a legeslegjobban van ezen a világon”), de olyan simán és észrevétlenül csúszunk bele fölösleges vitába, konfliktusba, rossz kedvbe, hogy az már tényleg vészes. Nem lenne így, ha újra megtanulnánk megtenni legalább száz métert…

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!