Jegyzet: A nagy zsugások

Alsós, csapd le csacsi, durák, felsős, ferbli, filkó, huszonegy, kopka, lórum, makaó, ötvenegy, piros papucs, preferánsz, rablóulti, snapszer, svindli, talonmáriás, fájer és zsír. Csak néhány, az eddig ismert magyar kártyajátékok közül. Tarnavölgyi Gergely jegyzete.

Negyvenhárom honfitársunk úgy gondolta, egy újabb fajtával bővítik az eddig sem éppen szűk skálát: a Széchenyi Kártyával ügyeskedtek, s keverték-kavarták egészen addig, míg közel 500 millió forint nem vándorolt a zsebükbe. Tehették ezt egészen addig, míg az adónyomozók renoncot nem kiáltottak.

A Széchenyi Kártya (szegény névadó, most biztosan forog a sírjában) program eredeti célja, hogy az állam kis- és középvállalkozások számára alacsony kamatozású, könnyen – ezek szerint túl könnyen… – hozzáférhető hitelt biztosítson. A svindlerek azonban hamis iratokkal, banki igazolásokkal, strómanok álarca mögé bújva ültek le a kártyaasztalhoz, és „vitték a bankot” a cégeiket becsületes úton-módon fejleszteni szándékozó vállalkozók elől. Szerencsére ezeknek a hamiskártyásoknak már nem osztanak újabb lapot. Legfeljebb a jog asztalánál, ahol bízom benne, ők húzzák a rövidebbet.

- Tarnavölgyi Gergely -