„Gázos helyzet" a Gázvezeték utcán

Adorján Zoltán, Tihanyi

Sándor és Tabaka

József. Három név, mely

szinte egyenlő a

salakmotorozással, előbbiek szinte

fél életüket a debreceni

salakpályán töltöttek,

míg Tabaka az utóbbi

években „talált otthonra” a

Gázvezeték utcában. A

két tapasztalt salakos és az ifjú

tehetség vallott érzéseiről,

nézeteiről a pálya

esetleges bezárásával

kapcsolatosan.

Összefogás

– Amióta az eszemet tudom motorversenyekre

jártam, amióta megokosodtam, versenyzek,

ez az életem. Úgy gondolom, ha

bezárják a debreceni

pályát, hatalmas űr keletkezik

Debrecen sportéletében;

megfosztják az embereket a

szórakozástól, a

szurkolástól, ettől a

kiváló sporttól. Debrecen

a fellegvára a motorozásnak, itt

a legjobb az

utánpótlás-nevelés –

mondta Adorján, aki szerint az

utolsó tréningen olyan

pánikszerű volt a jókedv, mint mikor

az ember kínjában nevet. – A

szurkolók is mellettünk állnak,

aláírásgyűjtésbe

kezdtek, annak érdekében, hogy

próbálják életben tartani

ezt a sportot. Meglepően sokan szeretik a

salakmotort, a debreceni labdarúgás, azaz

a Loki után, ennek a sportágnak

van a legnagyobb rajongói bázisa, egy-egy

versenyre 4-5 ezren is kilátogatnak –

vélekedett a vaspapucsos.

Na de mégis mi lesz? Mi lehet? –

tettük fel a kérdét. – Ez egy

ördögi kör, hiszen ha nincs

utánpótlás-nevelés, akkor

nincs verseny, ha nincs verseny, akkor nem

fejlődnek az ifjak, ha nincs

élversenyző, nincsenek topversenyek, s

akkor nincs nézőbázis, mert ugye a

szurkolók is kellenek, hogy egy kis pénzt

tudjanak a klubok magukra fordítani, és a

kör bezárul. Abban

reménykedünk, hogy a város

észbe kap, és azok az emberek, akik

megtehetik, összefognak, és

csinálnak egy olyan pályát, melyet

idővel fel lehet futtatni annyira, hogy versenyek

is legyenek. Persze ez egyelőre csak egy

álom, de remélem, valóra

válik – zárta bizakodóan

mondandóját Adorján

Zoltán.

A kezdet, és a vég

Tihanyi Sándor, a

veterán salakos még 1979-ben

kezdte pályafutását a

Debreceni Volánnál. – Ha

jól tudom, ’72-ben volt az első

verseny a Gázvezetéken,

én ugye ’79-ben kezdtem, tehát

akkor még nagyon kezdetleges volt a

pálya, és rengeteg munka

árán vált ilyené, amilyen

most. Nagyon sok élmény köt ide: itt

tettem meg az első köreimet, itt volt az

első versenyem, az első bukásom, az

első sikerem. Sőt, előtte

gyerekként is már kijártunk ide

Adorján Zolival, csak akkor

még biciklivel – mesélte

Tihanyi, aki nagyon

sajnálná, ha megszűnne ez a

stadion.

– Egy olyan sportág szűnne meg

Debrecenben, amit már hosszú

évtizedek óta magas szinten művelnek

a hajdúsági versenyzők. Olyan

sportolókat nevelt ki ez a sportág,

és ez a pálya, akikért nagy

kár lenne. Érthető módon

külön nehézség, ha száz

kilométereket kell utaznia az embernek ahhoz,

hogy tudjon egy kicsit motorozni, illetve edzeni,

pláne most, a válság

idején. Biztos vagyok benne, hogy mindenkit

megvisel az esetleges bezárás, és

itt nem csak a versenyzőkre kell gondolni, hanem a

kiszolgáló személyzetre és

a szurkolókra is – sajnálkozott

Tihanyi.

Pálya kell

– Én körülbelül öt

évvel ezelőtt kerültem közel

ehhez a sporthoz: kijöttünk egy

versenyre, s akkor eldöntöttem, hogy

motorozni fogok, s szerencsémre a

szüleim mindenben támogattak –

mesélt a karrierje elejéről

Tabaka József. – Ez a

debreceni pálya azért nagyon jó,

és fontos nekem, mert egy kilométerre

lakom tőle, tehát nagyon kényelmes,

közel van, nem kell több száz

kilométert utaznom, hogy tudjak motorozni egy

kicsit. Ráadásul Debrecenben

nagyon sokan ismernek, és amikor elindulok egy

hazai viadalon, ahol 3-4 ezer ember értem

szurkol, az óriási élmény

– mondta a fiatal salakos, aki szerint borzalmas

a tény, hogy megszűnik a

debreceni pálya.

– Nem is értem, hogy egy ekkora

városban, egy ilyen népszerű sportot

hogyan lehet csak úgy megszűntetni.

Természetesen azt is tudjuk, hogy a város

ebben az évben is megtett mindent,

támogatott minket, és ezt

köszönjük, de ez valahogy mégis

csak így alakult. Most mindenki a

jövőn gondolkodik, hogyan tovább,

ugyanakkor sejthető, ha nem lesz pálya, a

feltörekvő fiatalok nem tudják

folytatni a motorozást, hiszen

több mint száz kilométerre kellene

elmenniük edzeni.

- Tamás Nándor -