Elszámolunk

Amit most biztosan nem fogok megvonni, az a 2009-es

esztendő mérlege, helyette legfeljebb a

vállam, erre az egészre,

húzzuk-vonjuk, ki tudja meddig,

szerencsére 2010 jön,

választásos év, amikor

úgyis megvonatik az a bizonyos mérleg,

és akkor elválik, hány

zsákkal telik, a pelyvától az

ocsú, meg hogy ityeg a fityeg, ki-ki melyik

serpenyőbe, és, főképp, ki

nevet a végén, és

elszámolunk, öt, négy, három,

kettő, egy, durr!, pezsgődugó

ki, de ki szereti a pezsgőt,

mindenesetre, ez már biztos ivott, gondolja

ilyenkor az olvasó, és jobb esetben

már ő is.

Juhé, mindjárt itt az új

év, esik nekem váratlanul egy kedves

kolléganő, vissza is hőköltem,

jaj, ne ijesztgess már! Olyan

rémséges volnék?, jött az

ilyenkor természetes kérdés.

Korántsem te vagy olyan, csak az, amit

mondtál az előbb, így, hirtelen

– viszont legalább további ihletet

adtál. Ne ijesztgessetek már ezzel az

új évvel. Mához egy évre

már hol leszünk itt, azt csak a

Jóisten tudja, bár ő meg nincs benne

a telefonkönyvben, s amúgy sem fogad el

reklamációt a

pénztártól való

távozás után, az viszont biztos,

hogy a mámorra mindig a másnapos

gyötrelem a válasz, hacsak nem fogadjuk meg

a tapasztalt illetékesek intelmeit: nemcsak

berúgni nem szabad hirtelen, de

kijózanodni sem.

– Fábián György –

A szerző blogja:

http://blog.mon.hu/ludwighernya