Jöjjön közelebb, drága szívem!

Debrecen - A három év körüli kissrác majd letépte a mamája karjáról a kardigánt, annyira szeretett volna közelebb kerülni a forgatag közepén sárkányt eregető fiatalemberhez, a mama azonban kitartóan vonszolta a gyereket; egyenesen a kézművesek utcája felé... - ez a fajta kettősség jellemezte idén is a Mihály-napi vásár közönségét. Még szerencse, hogy mindenki megtalálhatta a saját ízlésének leginkább megfelelő portékát.

Meglátni az értéket

Aki nyitott szemmel járt a forgatagban, és nem csak a tél eleji leértékelésekre fókuszált, az észrevehette, hogy idén sem hiányoztak az egykori vásárok elmaradhatatlan kellékei; voltak vásári mutatványosok, találkoztunk vásári kikiáltóval, alkusszal, láttunk trillás fiút, sőt találkoztunk népdalkörrel és citerazenekarral is. A már említett kisfiú csak akkor nyugodott meg némileg, amikor az anyukája hajlandó volt megállni vele az élménykovácsok standjánál. Akit e hatalmas emberek ütemes kótogása nem kötött le, az néhány méterrel odébb vehetett magának lepcsánkát vagy kóstolhatott kenyérlángost. A mai kor embere számára az sem hétköznapi dolog, hogy honfoglaló magyarokkal találkozhat, márpedig a mögöttünk hagyott hétvégén még az őseink mindennapjaiba is berekintést nyerhettek a látogatók. Nem maradtak élmény nélkül a gasztronómia szerelmesei sem, hiszen a tarpai szilvalekvártól a sajtkaravánig volt ott minden, mi szem-szájnak ingere.

Ez az életük

Jöjjön közelebb, drága szívem! - invitált kedvesen minden arra tévedőt a mángorlófát, teknőt és más efféle csudaságot kínáló cigányasszony, mintegy jelezvén, hogy a klasszikus vásározó fajtája se halt ki még. Szó se róla, évek óta sok visszatérő arcot találhat a tudósító a vásározók között. Legtöbben talán a ruhaneműt kínálók voltak, de nem hiányozhatott a zsákbamacskát áruló vagy éppen a pecsenyesütő sem a színes forgatagból...