határokon át

2020.02.24. 14:36

Harmincéves a Háló közösségfejlesztő keresztény mozgalom

Az egyesület azóta törtlenül épít egyházat, társadalmat, határokon átívelő kapcsolatokat szerte a Kárpát-medencében.

A Háló Egyesület harmincadik évfordulója alkalmából a szervezet budapesti közösségi központjában, az S4-ben rendeztek ünnepséget – számolt be a róla a Magyar Kurír.

Az eseményen felszólaló egyik alapító tag, Szeibert András mikrofonhoz szólította a népművészet ifjú mesterét, Navratil Andreát, Bodza Klára tanítványát, Andrea pedig maga mellé hívott még valakit: mesterét, Hideg Anna nénit Ördöngösfüzesről, hogy legyen a közös éneklés és zenélés elindítója – ez az „embertől emberig, lélektől lélekig” gesztus is jól jellemezte a Háló eszményeit. Anna néni elmondta, egész éjszaka nem aludt, annyira izgult e mai szereplés, találkozás miatt. Majd olyan energiával énekelte végig az összeállítás mintegy tíz percét, mintha a fáradtsága, kialvatlansága csak mesebeszéd lett volna – derül ki a lap tudósításából.

Aztán Thuróczy György, egy másik alapító tag következett, aki elmesélte, mekkora – a Háló későbbi történetére nézve is meghatározó – hatással voltak rá Roger Schütz 1983-as taizéi szavai, amelyekkel más közösségek felkutatására és a velük való kapcsolatépítésre lelkesített. Pedig hol volt akkor még a világháló és a hálózatelmélet! A közösségi lelkiség, a kapcsolati háló erejét azonban már akkor is felismerték.

Találkozás, kapcsolat, közösség – ezek a Háló alapfogalmai. A Kurír cikke szerint az alapítók az „otthonegyház” építői akartak lenni, ahová mindenki úgy megy, mintha hazamenne. A kereszténység közösségi arcát akarták megmutatni, méghozzá egy olyan közösségét, amely nemcsak a fiataloké, nemcsak az értelmiségieké vagy a városiaké, hanem válogatás nélkül nyitva áll mindenki – minden korosztály, mindenféle társadalmi helyzetű és a Kárpát-medence, sőt a világ bármely pontján élő ember – előtt; mert tagjai hisznek abban, hogy ahol ketten-hárman összegyűlnek Jézus nevében, ő ott lesz köztük.

Mi a Háló?

A civil közösségfejlesztő keresztény mozgalom immár 30 éve működik a Kárpát-medence magyar lakta területein, és töretlen lendülettel épít egyházat, társadalmat, határokon átívelő kapcsolatokat.

Küldetésük a mai világ elmagányosodásával szemben megmutatni a közösségek szerepének fontosságát, és a társadalom szereplőit az aktivitás és az egymás iránti szolidaritásvállalás irányába mozdítani.

A Háló fontos szerepet tölt be a határon túli magyar kisebbségek lelki támogatásában közösségi és kulturális területen.

A Háló a Kárpát-medencében folytatott tevékenysége során minden határon túli régióban aktív: Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Partiumban, Délvidéken és természetesen az anyaországban is. Találkozók szervezésével és kapcsolatok építésével, önkénteseik („bogozóik”) segítségével igyekeznek eljutni minden együttműködő emberhez.

Közösségépítő munkájuk legfőbb csomópontjai a helyi, regionális, országos és Kárpát- medencei találkozók, konferenciák, nyári táborok, csapatépítő tréningek, képzések, lelkigyakorlatok, kiscsoportos beszélgetéssel kombinált előadások és egyéb kulturális rendezvények szervezése minden korosztály számára, valamint ezeket támogató kiadványok megjelentetése. A mozgalom új útjainak, keresése, döntéseik, módszereik tipikusan műhelymunkákon keresztül valósulnak meg és alakulnak ki, így érik el, hogy a mozgalmat minden hálós sajátjának érezze. Évente 50-nél is több eseményt szerveznek.

A Háló a kezdetektől építenek partneri kapcsolatokat más szervezetekkel is, részt vesznek az egyik országos szintű önkéntes akcióban is (72 óra Kompromisszumok Nélkül), amit határon túli kapcsolataikat használva külhoni projektekkel bővítették.

Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) közigazgatási államtitkára a határon túli magyarok összefogásán is túllendülve Közép-Európa népei együttműködésének fontosságát hangsúlyozta, és azt ecsetelte, mennyire sokszínű a Háló – a cigánypasztorációtól a drogmegelőzésen át a családsegítésig terjedő – tevékenysége, azon túl, hogy a morális, szellemi és lelki megújulás előmozdítója próbál lenni itthon is, a határokon túl is.

Orosz István görögkatolikus lelkész, máriapócsi kegyhelyigazgató Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök üdvözletét hozta, majd a kereszténységről mint életformáról, a keresztény közösség eucharisztikus mivoltáról, a „Kárpát-medenceiségről”, az áldozatkészségről, és arról beszélt, hogy mindenki örüljön, akit az Úr használ, például a Háló céljai érdekében. Legyünk az a sár Jézus ujján, amellyel a vak látását visszaadta – idézte szavait a lap beszámolója.

A beszédek után a tudósítás szerint újra népdalokat hallhatott a közönség. Az előadó személye igen különleges volt: Bozzai Zina ugyanis az USA-ban született és az anyanyelve sem a magyar, hanem az angol. Ma mégis magyar népdalkör vezetője az S4-ben. Gyönyörűen, autentikusan interpretálja a dalokat, és ezt csak fokozza az a sajátos íze az előadásmódjának, amely mintha azt üzenné: az ő éneke „fordítás”: ámulattal-csodálattal való közvetítése valaminek, ami magával ragadta.

Az elmúlt 30 évben megrendezett Háló találkozók színhelyei
Fotó: Háló egyesület

Ezután egy délvidéki önkéntes, Burány Ildi szólalt föl, aki arról töprengett, milyen nehezen lehet mérni, hogy mennyire hatékony a Hálóban dolgozók munkája. Aztán egy megható példával világította meg, milyen jelei lehetnek ennek mégis. Kedves barátnője, aki rossz családi háttere miatt meg volt győződve arról, hogy semmiképpen nem akar gyereket, családot, egy Háló-tábor után azt mondta neki: „Az után, amit itt láttam-tapasztaltam, már akarok.” Ildi tanúságtétele egy egyszerű, de mélyről jövő mondattal zárult: „Nem tudom, hogyan csináljuk, de jól csináljuk” – olvasható a Magyar Kurír beszámolójában.

Pánczél Károly országgyűlési képviselő, a nemzeti összetartozás bizottságának elnöke főként az anyaországnak a határon túl élő magyarokért viselt felelősségét hangsúlyozta, és arra hívta fel a figyelmet, hogy 2020 nem gyászév, hanem a nemzeti összetartozás éve kell hogy legyen.

Pázmán Attila gyergyói Háló-önkéntes egy képet, Dürer A háromkirályok imádását vetítette a falra. A festménynek Jézus és Mária van a középpontjában, a királyok ajándékokat adnak át nekik. Mi is ajándékokat viszünk elé, amelyeket az Isten megáld, aztán visszaküld velük a közösségeinkbe – tárta fel a képnek a Háló-közösségekre vonatkozó értelmét Pázmán Attila.

Zárásként Szeibert Imre a Háló megújult lapjából – a legújabb számból, amely az első színes borítós – felolvasta Kovács Ivett versét arról, hogy mi az ő számára a Háló. A válasz: Otthon. Mosoly. Csend a zűrzavarban. Menedék. Ölelés. Család.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!